Igen, igen.. habár utam töretlen,
világszélen, valótól összetörten
állok, felettem varjak éhes árnya,
s egy sötét ország a múltját gyalázza,
handabandázik, jót hirdet ki rossznak,
s rosszat jónak.. Akik hazudnak: lopnak,
szavakkal is (nemcsak tettel!), gnóm eszme
gonoszsága becsületes szemekre
villan, megvadul fenyegető szélben
szolgává tett ...

A nyári kertben
a nagy melegben
a szél se rebben.
Pompázhatna a virág még szebben,
de csak kókad a nagy hőségben.
Vihar érződik a forró légben.
Szürkülő felhők gyűlnek az égen.
Ha netán eső jön e szélsőségben
vízzel áraszt mindent egyvégtében.
A vízár az nem hiányzik senkinek.
A szürkülő felhők ...

Ugatását a távolodó múltból
olykor hallom. Szerettem, s nem szerettem.
Öreg volt, később vén, akárcsak én most,
s érte-magamért könnycsepp a szememben.

Meghalhatott volna, mivel hogy léte
nem őrzött mást már, csupán üres házat,
de enni kapott, éldegélt a kertben,
s néha rekedten ugatott: - ...

Csattan a metszőolló!
Szépül a még alvó növény!
Már előre látható
milyen lesz majd a termelvény.

Az idei termést most tervezzük,
mivel azt felelősen most formáljuk.
A növényt óvatosan kezeljük,
mert most a termésért mukálkodunk!

Csattog a metszőolló és zizzen a fűrész!
Milyen sok fa van itt és milyen kevés a kész!
Tisztítgatom a fákat. Tervezem a termést.

A nyárnak gyümölcsei kívánják e ténykedést.
Ennek a sok mukának a csodálatra méltó eredménye
lesz majd a sok finom gyümölcs fogyasztásának ízélménye,
hiszen ezektől is függ mindannyiunk er eje és egészsége!

Égig nyúló ágak között panelházak látszanak.
A kopasz ágak a komor, szürke őszi égbe marnak.
Frissen ásott, puha, tapadó föld a talpam alatt.
A sárga levelek az ágakról már mind lehulltak.

Szél sem mozdul. Megborzongom. Hűvös van.
Hideg fény mozdul minden ablakban.
Nem csoda, hogy ez van. November van.
A múlt nyár csak bennünk él. Ősz van!