Már a fény se néz rám, mindig csak engem nézett.
Mint én, mikor a szemedbe nézek, benne látva magam a pokol tüzébe égek.
Azt mondtad mindig, sosem írok szépet, én néztem,hogy semmit sem értek.
Pedig írhattam volna, anélkül hogy kelljen kérned...

Ahogy a tollam elindul a papíron.
A gondolataim szárnyalnak messze.
Mert csak ő az ki írja mindezt.
Az-az a rólam szóló történetet.

Mindig vigasztal és segít a bajban.
Megment minden percben, órában ha akarom.
Ez a toll emel fel és ez mi éltet.
Szeretem is addig míg csak élek.

A Toll igen őt kezemben tartom.
S ha kell első nagy ...

Hanyatlani készül elátkozott lelkem,
Széltől válik porrá gyönge lelkem.
Csak nézz rám ismét, itt állok előtted,
Rám is pillant egy vizslató tekintet,
Egy sárga szempár amiben lassan elégek.
De mielőtt mindezt megtenné velem,
Barátként néz rám és simogatja fejem.

Én az élettől néptáncot kértem,
De ehelyett mégis balettot ...

Itt ahol élek már mindenki keresztény,
A pogányok a népet most lefejeznék!
De élükre mégis István Királyt helyezték.
Mert ugye csak Szittya a magyar nép!

Járkálj csak halálraítélt, lázadj,
A hóhérok véres baltája mellett fáradj!
S a zsarnokságnak helyet ne adj,
Az eddigi életed helyébe mást ne adj.

Mert nem attól vagy férfi, ...

A zöld növények között olvasni gyönyörűség!
Élvezem a szavak ízét, szépségét, gyönyörűségét!
A napsugár vidáman táncol a sok levélen.
A szépség tündérszárnyakon száll a légben.

A sok bölcs gondolat, amely az írásokból fakad,
e csodaszép környezetben kap angyalszárnyakat.
Ebben a nyugalomban szállong a sok bölcs mondat.
E ...

A zene és a táj lágyan harmonizál,
mivel e kettő ritmusa együtt pulzál.
A kamarazene a rádiómból szól,
erre a táj szépségével válaszol.

Gyönyörű ez a tökéletes összhang.
Őszinteség van minden hangban.
A mű dallamsora lágyan hullámzik.
A tájon közben a napfény vigan játszik.

A zenemű lassan befejeződik,
de a környéken ...