Igaz csak halovány másod,
Rajta színtelen, kőszürke az arcod.
Csak a múlt testesülése e jelenben,
Csak egy jelkép e sok diák szívében.

Csecsemőként te is sírtál,
Ha elestél bizony rítál.
Kislányként tán énekelgettél,
Esetleg vidáman nevetgéltél...

Amint állok itt szemben ...

Eltelt sok év és még mindig várok rád,
Nem tennék másképp, hiába mondanád,
Sok régi emlék még mindig bennem él,
Eltelt sok év de a szívem még remél.

Egyszer majd, ha egy fejezet véget ér,
Rájössz akkor, hogy mit jelentettél,
De addig még titokban rólad álmodom,
Félek felébredek, s fájni fog ...

Sötét felhő alól szűrődik kis fénysugár,
Küzd a létért,
Akárcsak egy hős szerelmes,
Kit csalódás nem érhetett.

Szeretne ő nagyobb hatást elérni,
S nem csak kicsiben létezni.
Úgy érzi, ő csak negatív lehet,
Pedig másoknak életeket jelent.

A róla alkotott kép oly szép,
Mint ...

Köddé foszlott tervek,
Szétporladt álmok.
Valóságnak hitt, tétova
Próbálkozások.

Régmúlt, igaz se volt idők vad
Tengerének tajtékzó habjain
Hánykolódva hová tűntetek?

Csalókán hívogatva felbukkantok,
Majd mielőtt mohó kétségbeeséssel
Utánatok kapnék, tovahajóztok a
Jelen ...

Most mit is tudnék írni?: Károly, költő sosem volt.
Furcsa napokat élek, hol semmi sem ragyog minden holt.
Egy élet gyötört ember, szemébe nézni mindig féltem,
Mégis megtettem és rökönyödve láttam, ott volt Isten.

S mégis itt állok jó távol tőletek egy réten,
Gyönge falusi legényke, ki semmit sem ért éppen.
Gúnyolják és tiporják gyönge ...

Csak barátok vagyunk...tudod hogy fáj ez?
Mintha szíven szúrnál, de már nem érez.
Mióta elhagytál nem dobog, csak fáj,
Széttörött, többé nem lesz egész már.
Akkor nem tudtam mit vesztek,
De azóta minden nap szeretlek.
Minden egyes nap felejtek,
Egy apró, de közös emléket.
Tudom most már, mást ölelsz,
Most már akár meg is ...