Meleg őszi nap simogatja a tájat.
Így adva tudtára a télnek, hogy még várhat.
A virágok még nyílnak ott kinn, a kertben.
Tavaszias a hangulat itt, az őszben.

A gyenge szellő éppen hogy csak fújdogál.
De nem, hiszen a levegő nem mozdul, áll.
Meleg van! Milyen nagyszerű ezt élvezni!
De jó lenne ennek még sokáig tartani!

Aztán jöhetne ...

Éjjelente felébredvén egy álomra,
A nap sugarait láttam a távolba.
Elérve a part szegélyének részét,
Magasra szökkent a homályos mércén.

Mélységes mélyről a tengeren,
Felbukkan egy fodros perem.
Egyre többen, és magasabban,
Mégis csendben és halkabban.

Messzi a hullámok borzongató ...

Mikor a csöndnek súlya van,
súly alatt faggatom magam,
amikor minden elpihen
elárvult, néma éjjelen.

Bágyadt szemeim vallatom:
látnak mást kívül tárgyakon?
Van gazdag szín és forma már,
hol égig ér a fénysugár!

Lankadt lábam is kérdezem:
helyes út-e, melyen megyen?
Az út végén ...

A hold-fésülte szürke csendben
néma imám: elmélkedem.
Csak faliórám ketyegése
jelez e sápadt éjjelen.

Jelzi a tékozolt időmet,
pazarló percet és napot,
mindent, mit hasztalan töltöttem,
életet, évet, hónapot.

Sajog a test, sajog a lélek,
de szívemből ének fakad.
Holdfény kopogtat ...

Előttem az érett szőlő szép fürtje,
az idei év munkájának eredménye
a szeszélyes időjárás ellenére.
Rám mosolyog minden egyes szeme.

Ropogós, finom és zamatos,
szép zöldeskék és kívánatos.
A napfény rajta táncot rop,
bogyója a számban ropog.

Bacchus, Diogenész!
Nem ebből lesz számotokra ital!
Ínyem, gyomrom telik ...