Falakból sok van, -
út egy se már.
Szürkés közönyben
a láthatár.

Volt vonatokból
egy sem maradt.
Árnyak guggolnak
a híd alatt.

Nincs hegyem, erdőm,
völgyem, - s a rét
mit zörget? Száraz
fű idejét.

Eltűnt a Szépség,
eltűnt hazám..
S hogy volt-e népem?
Az is talány.

S hogy volt-e Csillag?
Az is titok.
S ...

Költő, egykor írtál egy verset,
s azt mímelted: népedért reszket
szíved, s a Szabadság Hazája
földjéről száll fel lelked vágya..

Kérdés, kit értettél a népen,
előbb, ötvenhatos reményben,
majd amikor az angyalt kérted,
hogy jaj!-t vigyen a messzeségnek..

Te meghaltál, de Angyalodhoz
hadd szóljak: - Mit hozott és mit hoz
ötvenhat, ...

Ősziesre sárgul már a növények levele.
A hűvösödő levegő már az ősznek jel.
A tegnapi nagy meleg nem más, mint múló emlék.
Az ezer színű őszi táj felett felhős az ég.

Szürke felhők adják ellentétét az alkonyi környéknek
meghatározva alaphangulatát az alkonyt követő éjnek.
Az egész szép környék idillikusan hangulatos és csendes.
A ...

A látóhatáron szépségesen terül el a tó.
Jobbról Somogy, balról Veszprém és Zala megye látható.
A Nap önfeledten fürdik ebben a gyönyörűségben.
Az ember szinte elbódul e sok isteni értékben.

Milyen hatalmas, dicső isteni akarat
az, amely ilyen nagyszerű szépségeket ...

Istentelenre vállat ránt az isten
(annak hitt Allah, Krisztus, Jehova).
Palesztin vért ken arcára az alkony,
s két nép megy: útjuk régi Sehova.

Két nép? Sokkal több. Szédelgő világban
egy kis ország torkán is megakadt
a múlt-falat, de nem kéri a doktort,
ha fuldoklik is, - nem ...

Olykor verssorok bennem újra élnek,
bár szerzőjüket régen elfeledtem.
Minden felejt, s csak bohóckodó látszat
mi eljátszik könnycseppes végtelenben.

Olykor verssorok szabadságról szólnak,
s mikor arról: álomról. Hamar véget
vet álomnak, reménynek Örökálom:
a Valóság, e szívbántó igézet.

Olykor verssorok emberségről szólnak, ...