Nem régen szélvihar tombolt a vidéken!
Szeszélyesen tombolt e világon!
Dühöng fékezhetetlen kéjjel!
Ember! Ne húzz ujjat a Természettel,

mert ha azt bárhogyan is tudatosan szennyezed,
még nagyon sok pusztító viharban lehet részed!
Isten a Természetet nekünk tisztán adta!
Ezért vigyázzunk annak az ...

Zene száll lélekből lélekbe.
Szinte ragyog a szépsége.
A hit és a szeretet
sugárzik szívből szívbe.

Isteni szeretet öröme
és a lélek nemessége
érződik minden percben,
amíg szól ez a zene.

Istenem!!Aki ilyen szépséget teremt
az segít úrrá lenni a hajtengeren,
s ...

Hová tűnt a sok meghitt, boldog nap és perc,
Még nem lehet, még kell, hogy magadhoz ölelj.
Elvette tőlünk a sors azt, amit két kézzel adott,
Bíztunk, reméltünk éveket, sok boldog napot.

Veled, mégis nélküled telnek napok és a percek,
Szeretném ha tudhatnád, szeretlek amíg élek.
Istenemet arra kérem hogy ...

A költő fél, - a prózaíró bátor?
Annyi igaz: a prózaíró bátrabb.
Költő kényesebb, de sejtése tudja
milyen az arca földi valóságnak.

Írónak kell, ám költőt fanyalogtat
tág kocsmák szesz kilökte ténybeszéde.
A költő? Piros karácsonyra vágyik:
az Istene dajkálta dalmesékre.

Író többet lát, - ...

Az idő siet, közben egyszerűsít,
akár az évszak: tél az őszi fákat,
de múlt ottmarad törzsben és gyökérben.
Harangszót hullat közönyös vasárnap.

Harangszó hív lehangolt tévutakra,
és szívről regél, de csak lábak mennek
fénylőn rideg kőkoporsó-hajókba.
Szokás ürít ki kopott aranykelyhet.

Mélyben vagyok, - mégis felettük ...

Érdekes volt. A gyermek összerázta,
s új ábrát hozott csaló szimmetriája
a csőtükörben. Jégkristályok éke
ugrott legtöbbször a szemem elébe,
de sok más képet bűvösen kibontott,
összerakott, ragyogtatott, megunt ott
e játék. Úgy terveztem: írok róla,
most, hogy az életem kaleidoszkópja
emlékekből ábráit összerakja,
de hullni kész ...