Csendes, hűvös hajnal.
A nap is még megpihen,
mégis friss fény nyargal
egy sebből gyógyult szíven.

Egy van csak mi bántja,
lelkem tanácstalan,
hisz szerelemnek búzaszála
gyakran kalásztalan.

Vessek hát-e mégis búzát,
ha az árpa magot hoz?
Imádjam-e Fortunát,
bár így hűtlen magamhoz?

Égessek el magvakat,
mit ...

Büszke Magyar Népünk,
pisztolyt fog fejéhez,
majd előbb lő,
és csak aztán kérdez.
Kérdés nélkül veti
önmagát a mélybe,
mert úgy érzi elvérzik,
pedig nincs is megsértve.
Bánatában küldi
hát hajóját fenékre,
s ősi népét űzi
vele Nagy regékbe:
A Magyar volt,
az ősi minta nép,
ki inkább előbb elveszik,
s ...

Ismerős az érzés,
én mégis tűröm,
démonaimat
messze űzöm.

Ismerős az érzés,
hogy meghalni kéne,
de száradjon kezemre
kedvesemnek vére?

Meghalni kéne,
de így nem lehet.
Megölni őt?
Egy ártatlan gyermeket?

Gyilkolni kéne,
vérben ázni!
Ha szemembe ...

Száll a füst, parányi tüzek égnek,
Ma tűnik csak a temető szépnek.
E napon, mikor árvák oda lépnek,
Hol szüleiktől búcsúztak el végleg

Mikor anyák szíve egy hatalmasat roppan,
Mert kicsikéjük szíve már soha sem dobban.
Testévek, rokonok, régi cimborák,
Hozzátok is eljött oly sok jó barát.

\'Bárcsak itt lennél!\' ...

Megsárgult kép lóg a falon
Könnycsepp fut le arcodon
Nem vagy már fiatal se vagány
Szívedbe mart a vasfogú magány!

Ott állsz a tömegben, egyedül
Ellopták álmaid észrevétlenül
Nézed az emberek seregét
Egynek se tudod a nevét!

Bensődben dúló, örök háború
Fekete álarc mögé bújt gyanú
Nincstelen valóság romlott ...