Elmélkedtünk a karácsonyról, a körülményekről…

A szeretet ünnepe a karácsony, de oly' sok helyen már nincs,
Pedig legalább ekkor összejönni, az maga a lélek-kincs!
Vannak, akik már az ilyen találkozásra semmit nem adnak,
Okos telefonnal, röpke kapcsolatot messziről tartanak.
*
Hiába a szeretet ünnepe a karácsony,
Ha hiányzik a családom.
...

Az önmagukat túlzón szerető emberek,
Sosem a megbízhatóbb, legbátrabb emberek.

Nem lehet egy embertől olyat követelni,
Amire nem képes, nem adatott meg neki.

A halál óráját, nem lehet megválasztani,
Időpontra, célszerű nagy türelemmel várni.
Persze élet faramuci, közbejöhet bármi...

A környezeti csend ...

Egyszer egy napon, amikor
Utolsó utamra indulok,
Te legyél ki reám vigyáz,
Amint a végső percben álmodom.
Nem akarom, hogy sírj
Árva kihűlő szívemen
Zárt könnypilláim felett.
Időm lejárt, önként megyek,
Ahogy elterveztem, már régen.

(akrosztichon)

Az erdőben kószáltam, Ivett!
Madárdalos csendben, ó, mi lett!
Vágy öntött… izzadtam,
Tán’ hergeltem magam?
Majdhogynem elájultam! Ivett…

Ültem egy kidőlt fának törzsén,
Lábam támasztékon, kis rőzsén.
Közben, eszem rajtad,
Mikor fagyit faltad…
Ha itt ülnél velem, fa törzsén…

Erdőben ...

Árnyék fekszik, alattomosan a fa tövében,
Jól lehűsölnék, ha lehetne, ebédidőben.
De mily’ gonosz a Nap velem, odébb ment az égen
És mire feleszmélek, árnyék, már nincsen régen.

Vecsés, 2002. szeptember 21. – Kustra Ferenc

Bemondták, hogy itt a dér, lassan tán', meg is jön,
Már vastag az avar és nagyon remeg, félőn…
Bemondták, hogy itt a dér, lassan tán', meg is jön.

Levéltelen ágak között, gátlástalan, törtető lesz a fény,
Arra, hogy lesz még idén kellemes meleg is, kevés a remény…
Levéltelen ágak között, gátlástalan, törtető lesz a fény.

Érzem az ...