A jeges földre kifolyatták az ősi magyar vért.
Magyar bakát -elvitték-, harcolva kiutat remélt.
Zúg a szél a Don-kanyari állásokba,
De nem zúg a víz, oly’ vastag jég borítja.

Ha épp nem lőnek, recsegve jajong a csönd,
Ha nem esik hó, mindent beborít a köd.
Itt csak szép csendesen folyik a Don folyó,
Bakák nem úgy köszöntik egymást; ...

Odakint a köd álmodik.
Beszűkölt térközök
közelebb: félálom talán, -
távolabb sűrű köd.

A köd vízcseppes, furcsa lény,
betakar, kitakar,
álmodik ezt-azt, s eltűnik,
olyan lény, mint a dal.

Dal is sejtet álom-talányt,
s ha benne tiszta fény,
az is kitakar, betakar
titkot, - a költemény.

Köd vesz körül, fény vesz ...

Testem elfárad!
Nem csak este fekszek le…
Biz’ ez öregség.
*
Időm, meddig tart?
Éjjel álmatlan vagyok!
Biz’ ez öregség.
*
Paplanom megvéd?
Néha kitakarózok…
Biz’ ez öregség.
*
Ha mégis alszok,
Akkor, néha álom lep.
Biz’ ez öregség.
*
Csillagok fénye
Nem ér el, van ...

1942 telén… eredeti Bashó féle haiku-stílusban írva.

Nagy pelyhekben
Hull az első. Nyirkos sár.
Nap elolvasztja.
*
Hó bolyhok fákon,
Mélybe hulló ősvények.
Szél, nyirkot áraszt.
*
Hitvány az idő,
Havas eső, hózápor.
Lefagyás veszély.
*
Ködbe feszülő
A tél. Zuhanó pihék.
Fent mereng ...

1942 nyarán… eredeti Bashó féle haiku-stílusban írva.

Időváltozás.
Jött, sötét esőfelhő.
Fagy enyhülése.
*
Az erdőtűztől
Megolvad hó a földön.
Mocsár, sártenger.
*
Hóolvadás a
Hegyekben. Erdők zöldek.
Ég, kék színű lett.
*
Erdei utak
Szabdalta bozótosok.
Füvetlen ...

Múlt-időben…

Kongatja a múló időt hegedű vonója,
Elhúzza az időnótát bim-bammal az óra.
Ló patájától csendben visszhangzik a kövesút,
Jövőbe még mehetsz, de múltadba nincs visszaút!

Vecsés, 2014. június 22. – Kustra Ferenc