Itt állok előttetek s mégsem vesz észre senki.
A hó fed el s mégis elillan mikor hozzáérek.
Az emléke szép volt: fehér és hideg, tiszta.
Magamba zárom és felidézem forró éjjelek unalmas percein.

De miért a sok érzelem?
S miért a kín a könny s a kitartás?
Hisz úgyis véget vet az egésznek az élet,
A remény foszlánya csak köd ...

Ahogy múlik az idő nap-nap után.
Eliramlik életem a jövő magányán.
Felfal a nappal, aludni hív az éj.
Csak állok s nem étező helyed nézem bután.

Hisz aludni térek én,
Révednék ezernyi színes álom rejtekén.
De nincs kivel álmodni itt, helye üresen áll,
S az ürességtől álmaim tengere oly ...

A világ összes nője kellene nekem,
Hogy tőlük legyen majd szép gyermekem;
S én százszor felnéznék rájuk,
Nagy lenne tőlem a vágyuk

Majd egyszer csak eljő a végtelen románc,
Amitől olyan lesz szerelmünk, mint egy lánc;
És én ebben a szerelemben, a nyomodban lennék,
És ha te a sütit szeretnéd, én csak ugyanazt ennék

Mindig ...

Nehéz idők, nehéz napok,
E pár sort nektek adom,
Mert ti vagytok a lényeg,
Szívemből szól tényleg.

Álljunk meg e napon,
S köszöntsünk most téged,
A nőt ki átkarolja,
S egyben tartja lényed.

Feleség és családanya,
Barátnő vagy társ,
Mindegy mi a fogalom,
Szívemet, ...

Hogyha tudnám mit írjak,
Írnék hát egy verset.
De csak kezdődnek a sorok,
És rohannak a percek.

Rohannak a percek,
És elragad a múlt,
Az eszem egy fiún jár
Ki már nem hozzám nyúl.

Elvesztettem
És nincs velem.
Más fog,
És mást szeret.

Midőn írnám a verset
Az érzés ...

Hiába gondolkozok kemény válaszokon,
Leszek bátor a visszafele úton,
ha elhalasztom azt a bizonyos pillanatot.

Hiába kérek vagy szólok szépen,
semmibe sem vesznek úgy érzem,
ha elhalasztom azt a bizonyos pillanatot.

Hiába vagyok becsületes és rendes,
Az ellenfelem akkor sem gerinces,
ha elhalasztom azt a bizonyos pillanatot.

Hiába ...