A nagyi süt-főz! Nem hiába!
Az unokát boldogan várja!
Az örömhöz úgy csatlakozom,
hogy ezt a verset megírom!

Vígan mosolyog a Nap, a kert, a ház is!
Táncol a fény a gondozott kert útján is,
meg a füvön, a szőlőkön és körben a fákon.
Az unokát vidámság fogadja a tájon.

Gyönyörű ez a hangulat!
A bánatnak mutat ...

Egy kifestőt kaptam a világtól, mikor megszülettem,
Névre szóló volt, de soha sem nézegettem.
Fekete-fehér volt, mint az élet, amit éltem,
Most fellapoztam, és színezni kezdtem benne egy képet.
Az első oldalról egy kisbaba mosolygott rám,
Ruhájának ujja felhajtva, túl nagy volt rá.
Az ötödik oldalon gyerekek hada játszott az udvaron,
Egy copfos ...

Fekete kutya rohan a réten -
gazdát remél a sík vidéken...
Rettenve roskad bokor tövébe -
golyó fúródott fájó testébe.

Múlik az idő a vérfolyam véges -
vágya csak simító, becéző élet.
Lemondón szíve utolsót dobban -
ott túl gazdája várja friss csonttal...

Meleg őszi nap simogatja a tájat.
Így adva tudtára a télnek, hogy még várhat.
A virágok még nyílnak ott kinn, a kertben.
Tavaszias a hangulat itt, az őszben.

A gyenge szellő éppen hogy csak fújdogál.
De nem, hiszen a levegő nem mozdul, áll.
Meleg van! Milyen nagyszerű ezt élvezni!
De jó lenne ennek még sokáig tartani!

Aztán jöhetne ...

Mennyit szenvedtünk, hogy eldobtuk magunk!
Nyelvet, hitet, hazát,mindent oda hagytunk.
Vesztett harc a sorsunk,sok időkön át,
Ez a nép még egyszer,vajon talpra áll?

Átkozott faj voltunk századokon át.
Ha magyart látsz jön a rettenet!
Vélt s valós bűnökért,mi régen lehetett,
Engedik hogy ma is ...

A hold-fésülte szürke csendben
néma imám: elmélkedem.
Csak faliórám ketyegése
jelez e sápadt éjjelen.

Jelzi a tékozolt időmet,
pazarló percet és napot,
mindent, mit hasztalan töltöttem,
életet, évet, hónapot.

Sajog a test, sajog a lélek,
de szívemből ének fakad.
Holdfény kopogtat ...