Postás

Szakadt zöld táskáján az idő már nyomot hagyott,
járja végtelenbe húzódó utcáink üres jégbe fagyott,
rideg, magányos útját a sűrűn hulló hó lassan elfedte,
egy ember sem jött szembe, mióta munkáját elkezdte.

Legnagyobb ellensége a fagy mi a vidéket most uralja,
mi körbefon lassan mindent ...

Örökké megmarad

Homokba rajzoltam egy szót,
egy érzést mi szívemből szólt.
De vihar támadt, elfújta a szél,
az érzés azonban örökké él.

Fa törzsébe véstem a neved,
hogy tudd ki az ki igazán szeret.
Ám egy vihar kidöntötte a fánk,
így már csak én emlékszem miránk.

Szobrot állíttattam, köbe vésettem a ...

Önzetlenül

Mindig csak várni a pillanatot, mely nem jön el soha,
nézni az idő múlását szüntelen kegyetlen mostoha.
Minden pillanatban vágyni valakire, ki nem is gondol rád,
lelkedben édesen őrizni minden hazug, fájdalmas szavát.

Úgy megélni ezt, hogy még mindig szereted,
saját boldogságod feláldozva csak ...

Világvége után...

Álmodtam egy helyről hol az álmaink múlnak,
hol nincs jelentősége már a múltnak.
Ahol mindig fagyos szelek fújnak,
hol a fák levelei örökre lehullnak.

Sűrű koszorúval fedik be az utat,
elfedik lépteim, mely visszafelé mutat.
Itt ragadtam hol az idő végtelen,
rabságba kerültem ...

Az élet súlya

Arcán látszott amikor nevetett,
hogy élni mennyire szeretett.
Telis tele volt szeretettel, szinte szétszakította,
sötétben vakon tapogatózó lelkét elvakította.

Mindig ha csak valaki a fülébe súgta,
szeretlek: Ő elhitte újra és újra.
Nem tudta, hogy a férfiak csak kihasználták őt,
nem akartak mást tőle csak alkalmi ...

Oltalmazni

Az örök dilemma, hogyha elengedem,
álmát többé nem őrizhetem,
a csalódásoktól meg nem védhetem,
pedig mostanáig erről szólt az életem.

Ám ha nem engedem, meg gyűlöl érte,
hiszen életét már így is nélkülem élte,
nehéz döntés és bármit is teszek,
idővel érzem mindenképp ...