Úgy hiszem...

Elteltek évek az idők változtak,
vannak kik régen talán átkoztak,
mára szinte barátaimmá lettek,
s azok kikről úgy hittem szerettek,

Eltávolodtak kik fontosak voltak nekem,
mára mind csupán furcsa idegen,
talán az idő kuszálta össze úgy hiszem, ...

Bántottál

Talán fel sem tűnt neked,
hogy azt bántod ki jó volt veled.
Hosszú időt töltöttünk együtt meglehet,
de utunk most már másfelé vezet.

Bántottál és nem vigasztaltál,
féltve őrzött álmaimból loptál.
Próbálom megérteni miért tetted,
mindent mit adtál el miért ...

Postás

Szakadt zöld táskáján az idő már nyomot hagyott,
járja végtelenbe húzódó utcáink üres jégbe fagyott,
rideg, magányos útját a sűrűn hulló hó lassan elfedte,
egy ember sem jött szembe, mióta munkáját elkezdte.

Legnagyobb ellensége a fagy mi a vidéket most uralja,
mi körbefon lassan mindent ...

Örökké megmarad

Homokba rajzoltam egy szót,
egy érzést mi szívemből szólt.
De vihar támadt, elfújta a szél,
az érzés azonban örökké él.

Fa törzsébe véstem a neved,
hogy tudd ki az ki igazán szeret.
Ám egy vihar kidöntötte a fánk,
így már csak én emlékszem miránk.

Szobrot állíttattam, köbe vésettem a ...

Önzetlenül

Mindig csak várni a pillanatot, mely nem jön el soha,
nézni az idő múlását szüntelen kegyetlen mostoha.
Minden pillanatban vágyni valakire, ki nem is gondol rád,
lelkedben édesen őrizni minden hazug, fájdalmas szavát.

Úgy megélni ezt, hogy még mindig szereted,
saját boldogságod feláldozva csak ...

Világvége után...

Álmodtam egy helyről hol az álmaink múlnak,
hol nincs jelentősége már a múltnak.
Ahol mindig fagyos szelek fújnak,
hol a fák levelei örökre lehullnak.

Sűrű koszorúval fedik be az utat,
elfedik lépteim, mely visszafelé mutat.
Itt ragadtam hol az idő végtelen,
rabságba kerültem ...