Áldott természet, büszkesége alkotódnak.
Mennyi szépség van benned, ámulatára e kornak.
Ki volt ki otthont adott eme élővilágnak
és a minket körülvevő szépséges tájnak?

Erdő mellett egy kis patak hömpölyög,
enyhe hulláma mossa a parti kavicsot,
vízében apró ebihalak serege hullámzik
egy gyurgyalag pedig épp szomját oltja ...

Kedvesem mosolya fontosabb mindennél,
Két szeme sugara, lágyabb a selyemnél.
Nekem a mindenem, társam és támaszom.
Hogyha ő nem lenne elnyelne bánatom.

Amikor átölel, szívem hevesen ver,
Ritmusra dobogva lükteti: SZERELEM.
Csókja az ajkamon, perzselő mint a nap,
Hevesen izzik, de lángokra mégse kap.

Bárcsak e vad parázs örökké ...

A reggel fénye táncol a parton.
Vidáman csillan ott, a tavon,
majd megpihen a nádas zöldjén,
a tóba nyúló szép zöld tömbjén.

Süss fel Nap! Tedd szebbé a napot!
Árazd a meleget,mit Isten adott!
Legyen már vége a viharoknak,
hogy örülhessünk a meleg nyárnak!

Felnézek az égre, az ég kékségére!
Ebben a reményünk a jó

Olvasták: 444

Vágyakozás,