Szétugráltak az árnyékördögök,
majd összegyűltek. Lenézett a Nap,
s a réten álmos fél sötét vett
körül lengő, arany foltokat.

Igen, szerettem, mikor út kinyit
a szabadságnak széles, nagy kaput,
s kukoricás levél éleiről
ezüst nyílzápor a kékségbe fut.

A szabadság? Akkor még volt Hazám,
s benne szív, ész, segítő kéz ...

A két kutyád néztem, kedves Barátom,
s életünket e pazarló világon, -
együtt, s erdőt, urat játszó parasztot,
vissza sem köszönt, undort így fakasztott,
de előbb jött, és Te már meg sem láttad
hányadékát e polgári világnak..

Persze, jobb is van nála: ott a néne,
kutyája volt érzelem-menedéke,
de már meghalt (mármint bájos ...

Akácvirág fehére forrt.
Van-e a van, volt-e a volt?

Hullt, hullt bámuló kék alatt
nyugtalan nyárfapillanat.

A fűben piros pipacsok
színe kiáltott, hallgatott,

s fényben, fényen, s árnyék alatt
szűnt, született új pillanat.

Mosolyod és tragédiád:
törékeny hídon mint jutsz át

pillanathoz, amely való
szépség, s nem ...

SOK, AMI SOK!

Sok, ami sok? Neki nem:
hízik a szegényeken!
Fillérekből elrabol, -
nagy összeg lesz valahol!
Kell ez neked? Bökd már ki:
- Túl sok itt a Döbrögi!

ADDIG NYÚJTÓZKODJ, AMEDDIG A TAKARÓD ÉR!

Volt egy kedves néninek
nyugdíj-takarója.
Ameddig ért, addig ért, -
s kezdődött a móka!

Olló abból levágott,
s a ...

Kérdezni is merek még, - s válaszolni.
Nagy börtönöm darabka végtelen.
Az Anyag iránt sincs bennem csodálat,
de, kelletlenül, létét elismerem.
Nem úgy, miként a szemforgató népség
ismeri el teremtett Istenét
önérdekből, szokásból, gyávaságból,
és magába rejt szomorú mesét,
miközben tudja (vagy a mélyben sejti):
minden anyagból, tüzes ...

Régi sikolyok
verődnek homlokomra
időtlen, kamaszos
légszomj
szorításában remegő
elmaradt ölelések
Non omnia moriar...
Nem, nem !
nem halunk meg
egyszerre
egészen feleim,
csak apránként
régi sikolyokkal
a forró augusztusi ég alatt.....