Minden korszakban múlt is él, cselekszik, -
van, ki tagadja, vagy nem látja át,
bár látható, mert élő emberekben,
ha akkor nem is éltek, múlt világ

és jelen együtt, s a küzdelem tart még,
egyszerre oszt fegyvert múlt és jelen.
Így van, bármit is hazudjon az Érdek, -
s ha nem tetszik is a Történelem.

Föld-világban az ember furcsa állat, ...

E bolond időt nem jó, hogy megértem,
s jót akaróan látnom kell sok rosszat.
Ám mindig tudtam: ijesztő való lesz
uralmából az emberállatoknak.

Megdöbbentem magyar nyolcvankilencben:
hány hazugságot bömbölt emberállat,
hogy tolvajként új rendben szerezhessen
mások felett hatalmat, földet, gyárat!

Szabad ...

Tragédia és operett
nem egyre megy, - de egyveleg
egy kis ország nagy színpadán, -
s röhögnek sok tragédián,

s volt gyilkosok, s áldozatok
utód hada, ha dalba fog,
s múltat dicsér, tán csak nekem
ez döbbentően esztelen?

Tudom: emberben állat ott,
s múlt gyakran elárult halott,
emberállat emberbe rúg,
s bár túlélt út fasiszta ...

Költő, ha költő, - utazó.
Isteneket ki nem nevet,
de isteneket nem hisz el, -
és nem hisz hitetleneket.

Ily utazó nem hisz: csodál.
Mindent. Örömet, bánatot,
közönyt, s gyönyörű lázadást,
s emberben furcsa – állatot.

„Nem tudom”-nál nem szól: - Tudom!,
mert a Becsület ott, vele,
s ki becsületes utazó, -
annak Igazság - ...

Antikolt, réz színű felhők csak támadnak alacsonyan,
Köröskörül is rézszínűvé vált a világ, tartósan...
Antikolt, réz színű felhők csak támadnak alacsonyan.

Ma már nem megyünk sehová, lóg az eső lába,
Elhúzom a függönyt, bámulok a vakvilágba….
Ma már nem megyünk sehová, lóg az eső lába.

Hirtelen k

Olvasták: 347

Természet,