Gyávákat sohasem szerettem, -
csak gyávaságuk megértettem.
Önérdek közönyt megértettem,
megértettem, - de megvetettem.
Gyávákért tettem, amit tettem,
de azt belső parancsra tettem,
van, kinek ez megérthetetlen,
de most is teszem, itt van, bennem.
Becsület elengedhetetlen,
mert nélküle lélektelenben,
tengődik csak, akiben lélek, -
nagy baj, ...

Hát az, hogy „szent”, - hazugság és nevetség!
89 után jött sötét esték
és nappalok hirdették bár, de egyre
több híve köpött igazra, becsületre,
mindenre, mi egykor felemelt embert, -
de erről szólni akkor senki sem mert.
Távolibb múltban nem volt ennyi gyáva,
emlékeztetek Károlyi Mihályra,
aki megírta, könyvében, mit ért el
Mindszenty ...

A szabadság a mélyben van, felette
sok minden, szerzések is, meglehet,
fontosabbak sokaknak, mint szabadság, -
nem csoda: összetetten emberek.

Az ember jóból, s rosszból összetett és
hol a rossz, hol meg a jó lesz felül,
hol az Igazság dobbant szívet mélyből,
hol Hazugság kerekedik felül.

A szabadság? Egyszerre vágy és eszme
lélek mélyben. ...

Nyílt kártyákkal is, s cinkeltekkel szintén
megy a játék. Nyílt kártyákkal se szép,
- elterjedt fejre csapásokkal együtt, -
tolvaj népségtől, eldurvult beszéd.

Nyerni, rabolni! Új, s új háborúkat
ezért hoznak, és álszent ég alatt,
álszent földön, a szennyes érdekeknek
mit összevissza prédikált a pap!

Sokféle pap van. Sok ostoba ...

Volt tájban megyek, végtelen lakásban, –
képzeletben. Már nem engednek el,
s csodálkozik a múltam, hogy miért is?
Ő onnan ismer: gyors lépteimen.

Hát, igen, igen, akkor vitt a lábam
mindenhová, valóságban, s maradt
e táj-lakásból, mi is? Vers-napok még
ringatnak fényben fürdő árnyakat.

Igen, igen, akkor verset írt ...

Írott nyelvemlék… magyar… Egykor papja
az Égre gondolt… Máig igazabbra
váltott-e szó, vagy „por”, s homou vogymuk”
maradt, és azt a Kezdetet dadogjuk,
mondogatjuk, vélt haszonért cserében,
vagy csillogtatjuk bánat könnycseppjében,
és Kosztolányi (kedves, lantos róka)
versében, bár ötlet ragyogtatója,
mi fenét ér, hogy „egyedi” az ...