Hajamba tűzve fehér virág.
Senki sem látja, mégis ámul,
S rám mosolyog a hold
Újjászülető zöldje előtt.
Könnyűek lépteim,
A hullámok szőke nyájai
Völgybe futnak
Égkulcsok elől menekülve.
Hallásodhoz mezítlábas szó
Zarándokol, míg szempilláim
Sátra alatt a súlytalan ...
Senki sem látja, mégis ámul,
S rám mosolyog a hold
Újjászülető zöldje előtt.
Könnyűek lépteim,
A hullámok szőke nyájai
Völgybe futnak
Égkulcsok elől menekülve.
Hallásodhoz mezítlábas szó
Zarándokol, míg szempilláim
Sátra alatt a súlytalan ...
Olvasták: 849
Az Ön versének a helye...
Zúgolódik a tenger...
Sötétbe öltözik az ég.
A horizonton halál tusát vív a Nap...
Est-hajnal kergeti égre fel a Holdat.
Épp, hogy kihajtott a növényzet...
Átok sújtotta az áldott eget!
- Méltatlanná teszem az embert! –
Kiáltotta egy démon az égnek.
S azóta, mindhiába van az embernek ...
Olvasták: 800
Tegnap a holdfényes éjszakánál,
arra gondolok, mi lesz velem ha meghalok?
Testem porrá lesz a lelkem semmibe vész.
A gondolat elszáll .
Nem lesz több ölelés...
arra gondolok, mi lesz velem ha meghalok?
Testem porrá lesz a lelkem semmibe vész.
A gondolat elszáll .
Nem lesz több ölelés...
Olvasták: 766
Sötét felhő alól szűrődik kis fénysugár,
Küzd a létért,
Akárcsak egy hős szerelmes,
Kit csalódás nem érhetett.
Szeretne ő nagyobb hatást elérni,
S nem csak kicsiben létezni.
Úgy érzi, ő csak negatív lehet,
Pedig másoknak életeket jelent.
A róla alkotott kép oly szép,
Mint csillagos éjen a
Olvasták: 595
Élet,
Hét bolygó zeng a végtelen égi űrben
Ragyognak csillagok mint igazgyöngyök
Hold tündököl csábos erővel bájoló világba
Földön néma éj Holdvilág lámpása
Óriás árnyakat vetnek sötét bokrok
Terebélyes fenyők levelei csillognak
Néma házak sorakoznak utca ...
Olvasták: 646
Most mit is tudnék írni?: Károly, költő sosem volt.
Furcsa napokat élek, hol semmi sem ragyog minden holt.
Egy élet gyötört ember, szemébe nézni mindig féltem,
Mégis megtettem és rökönyödve láttam, ott volt Isten.
S mégis itt állok jó távol tőletek egy réten,
Gyönge falusi legényke, ki semmit sem ért éppen.
Gúnyolják és tiporják gyönge ...
Furcsa napokat élek, hol semmi sem ragyog minden holt.
Egy élet gyötört ember, szemébe nézni mindig féltem,
Mégis megtettem és rökönyödve láttam, ott volt Isten.
S mégis itt állok jó távol tőletek egy réten,
Gyönge falusi legényke, ki semmit sem ért éppen.
Gúnyolják és tiporják gyönge ...
Olvasták: 648

