Holdfény-sávok sorában: fák között
paraszt-virág rétbe olvad testünk,
s álmunkban a csillagok közt járunk
s önfeledten, gyerekként nevetünk.
Késő-izzású vágyunk még régi,
hol a padok árnyékot vajúdnak
s Góliáttá válnak a hold-kelte
tövén álló fák a ...
paraszt-virág rétbe olvad testünk,
s álmunkban a csillagok közt járunk
s önfeledten, gyerekként nevetünk.
Késő-izzású vágyunk még régi,
hol a padok árnyékot vajúdnak
s Góliáttá válnak a hold-kelte
tövén álló fák a ...
Olvasták: 671
Az Ön versének a helye...
Keresem önmagam,
kereslek benne téged,
s némuló hangorkánba
fullad a csendélet.
Ostoba szánalom,
melyet magam iránt érzek,
mikor a tegnapot bámulom
szív mélyéből vérzek.
Vörös patak borítja
a földet nyomdokomban,
kezem kezed szorítja,
minden gondolatomban.
Lángoló hóvihar,
parázsba hűl ...
kereslek benne téged,
s némuló hangorkánba
fullad a csendélet.
Ostoba szánalom,
melyet magam iránt érzek,
mikor a tegnapot bámulom
szív mélyéből vérzek.
Vörös patak borítja
a földet nyomdokomban,
kezem kezed szorítja,
minden gondolatomban.
Lángoló hóvihar,
parázsba hűl ...
Olvasták: 698
Ó édes nyári Holdsugár,
hozz rám fátyolos szerelmet,
őrült vágyaktól fűtött,
visszafogott andalgást a folyó part mellett.
Mikor a Hold delel,
Egy pár odalent csókot lehel,
Ó édes nyári Holdsugár,
Bárcsak én és ő lenne az a ...
hozz rám fátyolos szerelmet,
őrült vágyaktól fűtött,
visszafogott andalgást a folyó part mellett.
Mikor a Hold delel,
Egy pár odalent csókot lehel,
Ó édes nyári Holdsugár,
Bárcsak én és ő lenne az a ...
Olvasták: 660
Mint i-ről a pont,
kenyérből a kovász,
néma vonatból a kerékzakatolás,
mint éjből a hold,
hajnalból a pára,
kiszáradt meder zúgó folyamárja,
mint napból a fény,
bánatból a sóhaj,
ima a templomból,
kérésből az óhaj,
mint szívből a vér,
virágról a szirom,
férfi karjából a ...
kenyérből a kovász,
néma vonatból a kerékzakatolás,
mint éjből a hold,
hajnalból a pára,
kiszáradt meder zúgó folyamárja,
mint napból a fény,
bánatból a sóhaj,
ima a templomból,
kérésből az óhaj,
mint szívből a vér,
virágról a szirom,
férfi karjából a ...
Olvasták: 979
Körülvett a sötét csend, egyedül voltam,
álltam némán és rád gondoltam,
de hangod a csendet nem szakította meg.
Néztem a holdat, mosolygott a jó Öreg.
Táplálta bennem a reményt, hogy még egyszer találj meg.
Sóhajom szállt felé - ó, hol lehetsz?
S éreztem, hogy titkon még szeretsz.
S a nyári emlékek ...
álltam némán és rád gondoltam,
de hangod a csendet nem szakította meg.
Néztem a holdat, mosolygott a jó Öreg.
Táplálta bennem a reményt, hogy még egyszer találj meg.
Sóhajom szállt felé - ó, hol lehetsz?
S éreztem, hogy titkon még szeretsz.
S a nyári emlékek ...
Olvasták: 690
Nem látom az égen a holdat, s a csillagot,
csak ágyam felett a félhold mosolyog.
Egedül vagyok és rád gondolok,
vajon a napom most rád ragyog?
Úgy éreztem újból elveszítelek,
s kavarogtak bennem az emlékek.
De van egy szikra, mely éltet,
hogy tovább élvezhetem veled a ...
csak ágyam felett a félhold mosolyog.
Egedül vagyok és rád gondolok,
vajon a napom most rád ragyog?
Úgy éreztem újból elveszítelek,
s kavarogtak bennem az emlékek.
De van egy szikra, mely éltet,
hogy tovább élvezhetem veled a ...
Olvasták: 662
