Elmúlik a boldogság, ami felemel,
Elmúlik a fájdalom, ami lever,
Elmúlik a kíváncsiság, ami hajt,
Elmúlik a félelem, ami visszatart.

Elmúlnak a vágyak, amiket érzel,
Elmúlnak az álmok, amiket képzelsz,
Elmúlnak az évek, amiket élsz,
Elmúlnak a gondolatok, amiket remélsz.

Elavulnak a tárgyak, amiket használtál,
Elporladnak ...

Magára öltötte fénylő kosztümjét a Hold,
S gyémántruhájukban ragyognak a csillagok.
Lágy szellő táncoltatja a rügyező fákat,
S keringőjük dallamát füledbe súgja.

Fenségek tartják most csillogó estéjük,
Arisztokraták büszkeségét tükrözi léptük.
Kik nappal szegények, és láthatatlan ...

A hold-fésülte szürke csendben
néma imám: elmélkedem.
Csak faliórám ketyegése
jelez e sápadt éjjelen.

Jelzi a tékozolt időmet,
pazarló percet és napot,
mindent, mit hasztalan töltöttem,
életet, évet, hónapot.

Sajog a test, sajog a lélek,
de szívemből ének fakad.

Olvasták: 680

Vallás,