Nézd a fáknak sárga levelét,
Ez jelzi immár az ősz eljövetelét.
Ritka lombjai közt madárfészek,
Hol ritkábban hangzik fel a madárének.

Mókus fut, s lába alatt avar zörög,
A fákon ugrálva, alatta az ág röcsög.
Kicsiny teste alatt minden hangot ad,
Mivel össze a száraz ág is szétporlad.

A rozsdás, tört avarban én is ...

Elborít mindent az éjszaka csendje, sötét leple alatt egyedül a tücsök citerál,
a vén eperfa levelei között kibukkanó hold fénye lassan rám talál.
Egy kósza szellő átsuhan a szobán, kecses táncát a függöny vele együtt járja,
egy illat megrészegít akár dús göndör fürtjei, lényem minden leheletét epedve ...

Ha sok időnk lenne még az életből,
Jutna nekünk bőven a szenvedésekből.
Azon töprengenék, hol tölthetném Veled?
A hátralévő, s végtelen szerelmi éveket.

A tengerparton, hol pálmafák sorakoznak?
S ott kikötőt találhatnánk a kis csónakunknak.
Egy csodás erdő közepén, gyönyörű tisztáson?
S ott kimutathatnám neked örök ...

Kimaradtam...


Vasárnap, egy teliholdas éjszaka
vidáman, fütyörészve értem haza,
megjutalmaztam magam egy lokálban
néhány finom koktéllal. - Hol ...

Mára élesen látod az egykoron könnyedén ócsárolt életedről faragott képeket,
Eközben hajthatatlan elképzeléseid, egytől egyig esztelenség tévútjára vezet!
Bár sohasem ereszted a csalfa délibábokként tovatűnő felesleges vágyálmaid,
Gigászi sziklaként tántoríthatatlan maradsz, némán magadba zárva gondjaid!

Olykor a látszat édesen suttogó ...

\'Tiéd volt ez a föld, tiéd volt egészen,
Melyből most a kevély a fösvény dézmát vészen.
Miért szabtál hát határt önfiaid között;
Ládd-é, már egymástól mind különbözött.
Az enyim, a tied mennyi lármát szűle,
Miolta a miénk nevezett elűle.\'
\'Ezt minap egy jámbor énekelte,
S benne a huszadik századot képzelte.\'
(Csokonai Vitéz ...