Oly nehezen

Oly nehezen jöttem én el ma tőled,
sírt a lelkem mert ott hagytalak téged.
Remegett a kezem mikor át öleltelek,
mikor csókolhattam dobogó szívedet.

Újraszülettem én abban a pillanatban,
mikor tündéri szádra csókot adhattam.
A világot öleltem én akkor keblemen,
s lelkem ringatta a hatalmas ...

Nézd a fáknak sárga levelét,
Ez jelzi immár az ősz eljövetelét.
Ritka lombjai közt madárfészek,
Hol ritkábban hangzik fel a madárének.

Mókus fut, s lába alatt avar zörög,
A fákon ugrálva, alatta az ág röcsög.
Kicsiny teste alatt minden hangot ad,
Mivel össze a száraz ág is szétporlad.

A rozsdás, tört avarban én is ...

Elborít mindent az éjszaka csendje, sötét leple alatt egyedül a tücsök citerál,
a vén eperfa levelei között kibukkanó hold fénye lassan rám talál.
Egy kósza szellő átsuhan a szobán, kecses táncát a függöny vele együtt járja,
egy illat megrészegít akár dús göndör fürtjei, lényem minden leheletét epedve ...

Kimaradtam...


Vasárnap, egy teliholdas éjszaka
vidáman, fütyörészve értem haza,
megjutalmaztam magam egy lokálban
néhány finom koktéllal. - Hol ...

Mára élesen látod az egykoron könnyedén ócsárolt életedről faragott képeket,
Eközben hajthatatlan elképzeléseid, egytől egyig esztelenség tévútjára vezet!
Bár sohasem ereszted a csalfa délibábokként tovatűnő felesleges vágyálmaid,
Gigászi sziklaként tántoríthatatlan maradsz, némán magadba zárva gondjaid!

Olykor a látszat édesen suttogó ...

\'Tiéd volt ez a föld, tiéd volt egészen,
Melyből most a kevély a fösvény dézmát vészen.
Miért szabtál hát határt önfiaid között;
Ládd-é, már egymástól mind különbözött.
Az enyim, a tied mennyi lármát szűle,
Miolta a miénk nevezett elűle.\'
\'Ezt minap egy jámbor énekelte,
S benne a huszadik századot képzelte.\'
(Csokonai Vitéz ...