Bánatból, ha tükörarc felragyog,
szaladnak kis fénylábú csillagok
eléd, s paradox rabőrződ az ég,
míg csodálod a Szépség Börtönét.

A Bánat olykor embertestet ölt,
s érzi mit az időtől örökölt.
Kezében holnap botjával kopog, -
s előtte szívszorító holnapok.

A Bánat olykor kíváncsi magány,
benézeget a házak ...

Lágyan őrizd a szépet
és harcolj érte,
s ha győztél, homlokod törlöd, megérte.
De ha netán vesztettél, se ess kétségbe,
hogy a későbbi győzelme megérje.

De ne légy öntelt, mi neked szép, másoknak nem mindég az.
Ám az idő a nagy, nagy kritikus teheti azzá,
a mai csúnyát széppé, a mai szépet csúnyává,
a mai csúnyával teheti a jövőt ...

A cím Tiéd, - és a műalkotás is:
kis ág, kereszten, amit Tőled kaptam.
Ha nem haragszol: e jelképes Erdőt
tovább viszem, szívkereszt-gondolatban.
Sok erdőt láttam: ébredező erdőt, -
ködből kibújik, és álmosan ásít,
s erdőt, amelynek lombkoronás lelkén,
csendjén, arany tűz itt-ott kivirágzik.
Láttam erdőt alkonyban elmerülni.
Hallgatott, ...

Azon tűnődöm: próza, s vers világa
hol találkozik? Hát, tényleg, lehet,
hogy gyakrabban néz más szemmel az író,
mint a költő, lóvásár tereket.
Írónak a ló: dokumentum-állat.
Tanulmányozza: miként is nyerít,
s a gazda-sorsból merítőkanállal
veszi, s átönti élet-szavait
könyveibe. Jó ez, ha végül minden
a lapokon izmosan eleven,
s ...

Az erdőt jártam, szomorú varázsló.
Valahol este várt, és csillagzárszó,
de még alkony volt és piros meséket
ragyogtatott egy láthatatlan lélek.

Igen, alkony volt... és sebzőn, szívemben
tőrt villantott gonoszság-jóság isten,
gyönyörű tőrt, pengéjén égő szépség
ígérgette édenkert-messzeségét.

A fák megálltak készülő ...

Álmok szőtte kuszaságban,
azok tovaszálló tudatában
keresed nyugodt helyed,
ha megtörve is, de végre megleled.
Kis kápolnában, kezed kulcsolod imába
s kérdezed önmagad hiába :
Ember, ember ellen vétkezel !
Mondd miért teszed?
Éled a hited,
szeretettől virul szíved,
most mégis az ádáz küzdelem, a ...