Történt valami egy forró augusztusi délután,
egy 18 éves lány kocogott hazafelé nem sokkal hat után.
Megszokott kis útján gyanútlan haladt előre,
nem is sejthette kik vártak rá nem sokkal előtte.

Az út széli bozótos rejtekében galádul megbújva,
alkohol mámorba borulva, gyilkos vágytól beindulva.
Irigy szemmel lesték ártatlan ...

Magam útját jártam...


Emlékszem még, hajdanán fiatalember
koromban nagy rajongója voltam híres
sportolóknak, de utánozni csak Albert
Flórit, a csodacsatárt akartam, színes

...

Soha nem növünk fel igazán...

Ma már nyugdíjas a foglalkozásom,
bizony sokkal többet foglalkozhatom,
azóta a huncut unokáimmal.
Hitvesem is vidámabb, odáig van
értük Amikor bújócskáimmal
megtréfálom őket,(s fogócskáimmal


is), eszembe jut néha erről, hogy úgy,
ahogy ...

Volt sok érintés mit többnek hittem,
hamis álmok, az volt minden kincsem.
Voltak nehéz hónapok, fájó pillanatok,
Bűnhődtem sokat, hozzád mégis hű maradok.

Budapest. 2005.11.18.

Élt egyszer egy ember...

Kinek lelke háborgott, mint a viharos tenger,
kit semmi sem érdekel, kinek semmi sem kell,
így élni már nem bír, ám halni nem mer,
ő volt az az ember, ki szólni soha nem mer.

Ki lelkébe zárja örökre bánatát,
és nem ossza meg másokkal gondolatát,
soha nem mondja el őszinte szavát,
szépen lassan megutálja ...