Hittem, hogy fénye örökké ragyog,
de eltűnt egyedül hagyott.
Eltűnt mint hulló csillag az égen,
örökre a hideg sötétségben.

De még él bennem a gondolat,
hogy hallod még a hangomat,
hallod azt mit mondogat,
hogy egyre csak téged hívogat.

De te már messzi utakon jársz,
egyszer még rám ...

Sokszor mint egy kóbor kutyát szánalomból,
simogatsz meg enyhítve a kínzó fájdalomból,
maradékot dobva az éhezőnek csupán kegyelemből,
és én elfogadom mindig talán szerelemből.

Döntöttél s én tiszteletben tartom,
szerelmed többé sohasem hajtom,
amit kértél tőlem elfogadom,
magamat meg mégse tagadom.

Mikor majd ismét ...

Sokáig azt hittem becézhetem,
hosszú éjszakákon át nézhetem,
sokáig azt hittem simogathatom,
gyengéden védhetem, megtarthatom.

Sokáig azt hittem velem marad,
és mi eddig tiltott volt most szabad,
tiszta szívből őszintén szeretnem,
nem ...

Reszketek, mint csupasz meztelen fán az utolsó haldokló levél,
ahogyan végső táncát járja felröppen, gyengéden arcomhoz ér.
Kabátomon hirtelen fagyos őszi szél fúj át,
hideg csillagok fénye ragyogja be az éjszakát.

Néma csendjét megzavarja a talpam alatt ropogó jég zaja,
az idei év első latyakos masszába fagyott hava.
Meggémberedett görbe ...

Tudod az orvosok azt mondták nekem,
hogy soha nem lehetsz már velem.
Azt mondták hagyjalak békében elmenni,
ne reménykedjek, próbáljak inkább feledni.

De én nem hiszek nekik,
tudom jól csak a dolgukat teszik.
De én még nem adtam fel a reményt,
hiába mondják: Nem menthetjük meg szegényt.

Szerintem te csak alszol,
lelked még belül ...

Szeretete meghalt, mint a fák lassan,
áldozatává vált ennek a beteg életnek,
Történetét én láttam, hogy elmondhassam,
hogyan születtek és haltak eme korcs szerelmek.

Benne mindenki csak a gyilkost látja,
hiszen kíméletlenül ontotta mások életét,
a feldühödött tömeg mind a kivégzését várja,
de ne ítélkezzünk előre míg nem ...