Súlyos könnycseppek peregnek arcomon,
emlékszem, hogy szorítottad kezem,
fáj a szívem ezen a borús alkonyon,
emlékszem mennyire boldog voltál velem!
De lepergett közös időnk már,
akár a homokóra homokja,
lelkem még mindig hazavár,
szerelmes szívem a neved zokogja!
Színek,képek a falon,
szürke lesz ...

Egy hely hol születtem, az én hazám
Itt ahol nincs semmi csak magány.
Volt idő mikor még hittünk benne,
De rá jöttünk ez a média szennye.

Szülőföldem mi lett véled?
Nem érhetsz így ér véget!

Hová tűntek az emberekből a főerények?
Hit, remény, becsület ezek mind elégtek.
Az utcára kilépve attól kell féljek,
Sötétben ...

Barátom Sándor, aki nagyon gazdag ember,
hajnalban vánszorog haza a kaszinóból.
Csinos hitvesét felébreszti s halkan eme
szavakkal búgja el bánatát: - Annyit mondok,

oda a vagyon. Párja így válaszol: - Sándor,
most meg kell változtatnunk az életmódunkat?
- Tény, mindenünket elveszítettük, ám ...

Bizonyosan állíthatom, több jó ember él
kicsiny hazánkban, mint rossz, ámbátor az a baj,
hogy a semmirevalók sokkalta nagyobb zajt
csapnak. Manapság a politika szellemét

is áthatja a hazugság -, ám mégis tálcán
kínáljuk a politikusoknak az ország
vezetését, noha tudjuk, hogy ők a morált
mellőzik, így mindenért megfizetünk ...

Elfogyott csipetnyi
pogácsám is;
Utolsó csepp vizem,
anyám korsójából.
Vissza sem mehetek -
köddé vált az út:
hazaváró jelek
elszórt morzsájából.

Leállt az idő:
szárnyai fáradtak.
Varázsütésre
eltűnt az emlék.
Őseim számolom
örökölt tárgyakban -
Szobám polcain ...

Született eg lány, az apja
Nagy örömére, legyen Zsófia
Majd ő hoz, fiút a házhoz
A jövőbe is, rosszul látott!

Ahogyan a lány, cseperedett,
Hamarost az, apja kedvence lett
Nem született, olyan fia
Amilyen lett, a Zsófia!

Fürge, eszes, fiúk réme
Aztán bolonduljanak érte!
De ő helyét, nem lelte
Elmenekült ...