A búcsúzó Nap adja át a tájat az éjnek.
Az utcai lámpák már mindenfelé égnek.
A házak, a kertek magukra sötét éjpaplant húznak.
Átadják magukat a közelgő nyugodt éjszakának.

Mindenfelé szétárad ez a nyugalom.
Csak egy-egy villamos változtat e nyugalmon.
De amint elmegy, ismét mindenütt csend lesz.
Csak a csillagok fénylenek az éji ...

Azt, hogy élőlény, - írtam már a versről.
Ember, - és isten egyaránt lehet.
Tetszik, nem tetszik: az érdekek szülték,
anyag forgásban, az isteneket.

Sokféle vers van. Egyik köznapoknak
emberkéje. A palack körbejár,
de nem szellem száll belőle magasba, -
hitvány lőrét fogad be a pohár.

Sokféle vers van. Egyik aszott néne.
Hímzőtűje ...

Bánatból, ha tükörarc felragyog,
szaladnak kis fénylábú csillagok
eléd, s paradox rabőrződ az ég,
míg csodálod a Szépség Börtönét.

A Bánat olykor embertestet ölt,
s érzi mit az időtől örökölt.
Kezében holnap botjával kopog, -
s előtte szívszorító holnapok.

A Bánat olykor kíváncsi magány,
benézeget a házak ...

Azon tűnődöm: próza, s vers világa
hol találkozik? Hát, tényleg, lehet,
hogy gyakrabban néz más szemmel az író,
mint a költő, lóvásár tereket.
Írónak a ló: dokumentum-állat.
Tanulmányozza: miként is nyerít,
s a gazda-sorsból merítőkanállal
veszi, s átönti élet-szavait
könyveibe. Jó ez, ha végül minden
a lapokon izmosan eleven,
s ...

A hang-kutak,
s visszhang-kutak
mesélték csip-csup
álmukat,

és rábúgott
a gerlepár,
azt kérdőn: merre?
merre már?

- Merre, merre?
- tűnődtem én
az ég szeles kék
peremén.

Merre, merre
fény-, s árnyúton?
Búgott a gerle:
- Nem tudom!

Később hittem,
hogy én tudom, -
s hullt, hullt a ...

LEGYEN VISSZAHÍVHATÓ AZ A HATALOM,
AMELYIK NEM SEGÍT A FIATALOKON!

Amelyik nem épít lakást, házakat,
Csak megfogalmaz ámításokat,
Erkölcsi züllésbe taszítva a fiatal párokat!

A fiatal lány s fiú, örömre vágyik!
Saját lakásra egyik se számít.
Nincs beruházás, ha hitelt vennének fel,
A hitel, a kamat oly magas! -
A félig - kész ház, ...