Borúnak éjjelén, derűnek hajnalán
Feléd siet remegve bús
Pillantatom, mindig feléd, arany kalász
Hazája, boldog róna, hol
Csókolva ölelkeznek Csepe mezőivel
Dunánk ezüst hullámai.
Áldás malasztja rám felőled nem lebeg,
Csak egy kemény atya átkait
Zúgják fülembe a nyargaló fuvalmak, oh
Ezer tövissel ...

Zúgó habjaidba szórom
E virágfüzért,
Dráva! Hajtsd alá, s a partra
Tedd, midőn hazámba ért.

Bárha dúlt lesz akkorára
Dísze s hervadott,
És özönnel kelyhe nem hint
Szerte éden-illatot.

S mondjad: ilyen a honáért
Lángoló kebel,
Melyet a sors zivatarja
Tőle messze sodra el.

Hasztalanúl vágyasz, vad sors, kínozni. Nem érzem:
Nincs szivem. A haza s a lányka s barátnak adám.

Ültömben,
Szemhéjam alatt fénycsíkokká alacsonyodnak az autók,
Sötétben derengő kupolák mozognak,
Melankolikus ritmusban tekergő gépállat,
Vacsorát ettem nálad.

Abban van a vers hatalma,
Amit akarsz, de nem kapod meg ma!
Bókol nekem, kit úgy hívnak Untat,
Cseppként esik a Gyűlölet.

Nyelvét csorgatva,
Rám könnyez a ...

Zsögödi Nagy Imre festményeit látva
csodálkozom rá a szép erdélyi világra.
Emitt egy parasztbácsi barázdált arca,
fürdik az erdélyi déli meleg napban.

Mások egy lóvontatta kordén utaznak.
Talán a mezőről hazatartanak?
Távolabb árnyképe van egy osztagnak.
Egy másik festményen éppen ...

Felbuggyan a forrás mélyéből a földnek,
A gyógyító vizek buzgón előtörnek.
Buzgón törnek elő, a forró gyógyvizek,
mint szívünk mélyéből a hazaszeret.

Zsíros a magyar föld, zöldellő mezőkön,
megtermé élelmünk, drága magyar földön.
Ezer év is eltelt, mily gazdagok voltunk,
kenyerünk megadá, ...