Azt mondod, nem bírod tovább,
De a küzdelmet feladni? Korán van, még korán...
Talán se eleje, se közepe, se vége nincs ennek.
De! Van! Szép, szenvedélyes, ám nehéz kezdete.
Megbirkózni sok gonddal, bajjal
A fontos, hogy harcolj erős akarattal.

Isten is megsegít, fordulj hozzá bátran,
Hogy ne találhass soha, soha jobbat nálam. ...

Elindultam, búsan, magányosan
Minden véget ér lassan hamarosan
Menni a ködbe eltűnni és soha többet vissza nem jönni
Először döntöttem az út merre menjen előttem
De ha rosszul döntöttem soha véget nem ér előttem
Bizonytalan vagyok, de nem félek én döntöttem
Akármi is lesz előttem!

Bájologva kacsintgat reád a felkelő napsugár,
kora reggel madár szóra pattan fel szemed.
Ideje kelni munkára, hamar kelj fel már!
Ásítozva, másnaposan vakarod fájó fejed.

Nyár van, június reggel hat óra,
öltözz hamar, mert ideje indulnod!
Szaladni kell gyorsan ...

Hajdanában, egykor régen
A négyszáznegyvenkilences évben...
Más idők jártak még erre
Hős napok a hun emberre...

Míg Attila nagy hun király
Követséget Bizáncból vár.
Priscos Rétort - mily szerencse,
Hogy sorsa idevezette.

Mert sorsa idevezette,
S mindezt papírra vetette.
Az utat is feljegyezte.
Nékünk emléket ...

Nem tartott sokáig,
nekünk az iskola,
hamar elérkezett,
ez a záróvizsga.

Hetente háromszor,
voltak az órák.
Ezeken adták át,
nekünk a tudományt.

Szépen lassan megtanították,
a gép kezelésének, minden fortélyát.
Most már attól sem kell félnünk,
ha egy idegen gép elé kell ...

Nézd a vöröslő eget, ahogy a lenyugvó nap ránk tekint,
helyet adva az éjnek, a holdnak, tompa fénnyel búcsút int.
Perzsel még az ég alja, őrzi a hatalmas fény itt jártát,
aztán sötétbe borulva, a menny, a holdnak tárja szárnyát.
Gyönyörű a város, ezernyi lámpafény ragyog,
elcsendesült utcák, sötét házakon, fénylő ablakok.
Megpihen a táj, ...