Kinek az ideje jött el ma?
Kinek kell ma meghalnia?
Kinek törnek össze most álmai?
Vajon hányan fognak érte könnyezni?

Nem akart ő örökké élni,
nem akart a haláltól félni,
de hogy ilyen hamar el fogja érni…
most már örökre akar élni!

Most úgy érintene rózsaszirmot,
megőrizne minden ...

Mindenki a lelke mélyén azt képzeli,
eltúlzom kínlódásom, pedig ők nem érzik.
Az a mondat nem bánja sokig annyira,
kit oly nagyon megszerettem nem az mondta volna.

Véletlen, vagy direkt hagyta el ajkait,
nem tudom, úgy érzem bánatomon nem segít.
Rájöttem haragom nem létezett ezelőtt sem,
csak lelki fájdalmat éreztem, s fogok úgy ...

Látom magunk, amint a piciny szobában
egymás testében-lelkében elmerülve
hagyjuk, hogy formáljon
szelíden vagy éppen őrülten a vágyunk...
Az idő mindent újra ad...- mondják.
(és kapaszkodom e szavakba)
Mert ezekkel a szavakkal
vigasztalom magam,
mikor lüktet bennem
egy kérdés:
- látlak még? -
Minden elválás egy apró
kis ...

Hanyatlani készül elátkozott lelkem,
Széltől válik porrá gyönge lelkem.
Csak nézz rám ismét, itt állok előtted,
Rám is pillant egy vizslató tekintet,
Egy sárga szempár amiben lassan elégek.
De mielőtt mindezt megtenné velem,
Barátként néz rám és simogatja fejem.

Én az élettől néptáncot kértem,
De ehelyett mégis balettot ...

Tatjána iránt érzett szerelme Anyegin szívére tört,
búskomoran forgatja kezében a hideg pengéjű tőrt.
Tán még lehet, utoljára, tán még meggyőzhetem,
hogy jöjjön, pártoljon hozzám mert szívből szeretem.
Elhatározza hát, felkeresi utoljára édes Tatjánáját,
s elmondja, hogy ara legyen, karolja az ő oldalát.
Szívében félelem, kétségbeesés ...

A Nap megöli a Holdat,
Hogy a Föld kedvében járjon.
Titokban mindenki erre vágyjon,
Mindenkit a halál megváltson.

Ó te költő tisztán élj most,
Mint Jézus élt egykoron.
Mégis oly erővel, tekintéllyel,
Mint az erős nagy farkasok.

A sok okos átlát a buták tömegén,
Úgy ahogy ő meg én,
Azaz a költő és az ő tolla,
Mert ...