A patakparti légben
fény szőtt arany szitát.
Résein át-átröppent
kérdő kíváncsiság:

- A felhők merre mennek?
Mit álmodhat a hegy?
Kék bölcső miért ringat
égarcú gyermeket?

Rovarok selyemszárnya
villant át a szitán,
s elégett futó víznek
lengő pillanatán.

Később a csend ...

Amikor meghalok, lehetséges,

hogy fiatalabb unokám még

nem fogja érteni, hová tűntem.

Valahogy úgy szeretném, képzelném,



hogy jó gyermekeim, és a másik,

nagyobbik unokám azt regélnék,

a szeretett Tatájukat játszi

könnyedséggel karon fogta két szép



angyalka ...

Ez a cím akár válasz is lehetne
egyik műved címére, ám túl messze
juthatna versem képzelet-batáron, -
így ne vedd ezt még válasznak, Barátom!
(E világnak szól ez, és, bizony, okkal,
mivel az elsietett válaszokkal
tele van, persze, az is igaz: késő
gondolat sokszor nem sok jót ígérő.)
Épp most jelent meg a Szavak, fogalmak..
poémám, persze, ...

Az erdőben néha minden magányos,
bár együtt van, - olyan, akárcsak éppen
az ember, ha érzi: kallódó semmi
a társadalom feslő szövetében.

Szívós zuzmók, holt elődökből élők..
Itt-ott fekete évezredek átka.
Szajkó zajong, színes, tollas bohócság,
öntelt hang saját érdekét kiáltja.

Levelek, fent, a fénycsónakban ülnek,
s rá sem ...

Ágakból rajzolt szűrt fény ördögarcot
a tóra. Dél lett. Rejtőző harangok
megkondultak, nap gurult varázsszóra,
s nagy tükrön zengett arany csillagóra.

Úgy voltam ott, hogy nem is voltam, mégsem
felejthetem el bűvös köpenyében
azt a tájat! Fehér felhősirályok
havas szárnyukon pici gyermeklángot

vittek, ...

Arab, nem arab, kínarcú halott
minden eszme, mely a Gondolatot
nem tűri meg. Még akkor is, ha győz,
s rabszolgák hátán gőggel ott időz
a trónusa, két dőlő kor között, -
és hirdeti, hogy uralma örök.

Arab tüzek, felülről nézek én
rátok, és nincsen közeli remény
bennem, tudom: a népek ostora
lesz rosszul elhitt Krisztus, Jehova,
Allah, ...