Gyermekként utáltak olykor,

mert akkor voltam én a

legkomolyabb, amikor

játszottam - jóllehet néha



tényleg bénának tűntem -, de

itt ismertem meg kérem,

mi több, tanulgattam meg,

hogy milyen is az az élet...

\"Csermelyzúgás, bérci vadvirágok,

Születésem ott ért napvilágot.

A fenyvesek sóhajában ringott

anyám vajúdása\"; történet így hangzott.



\"Mert a mi időnkben nem így vót\"

Hallgatom szám tátva nagyapót:

\"Lenvászonba pólyálva a kasba

vettek ágyat, s vittek a havasba\"



Mily dicső e bércek közt az ...

A holdvilág meglepetésszerűen
hull a sötét ajtóra, bekukucskál
a szűk repedéseken, én felülve
nézem kedvesem arcát. E uzus tán

gyermeki, mit nem bánok, ám imádom,
ahogy ez a szép orca a hasadó
csillagokra tárul, imádom, ahogy
rásimul a gyönyör fénye, altatón.

Ilyen meghitt pillanatokban ...

Gyermekkorom egyik legszebb álma

volt, hogy régész leszek, Afrikában

ásatásokban, kutatásokban

részt veszek. A kis családomban



ezen persze nem lepődtek meg, mert

lazának és hanyagnak ismertek,

ámde megmagyaráztam Anyámnak,

Apámnak, a rendetlenség nálam

előnyökkel ...

Napgyümölcsök édespiros színében
álommanók hevernek félig ébren.

Álommanók. Most álmos a varázslat.
Eltűnődnek kékcsendű kártyavárak.

Tükrös meséket villant fel a távol.
A csöpp fűszál szól tagnapi-magáról.

Most életem is hever félig ébren.
Az életem, amelyet nem is éltem,

csak szívem írtam, árnyra fénnyel ...

Gyermekkorban jobb lett a kedvem,
ha az égen feltűnt felettem.
Közel volt, - s ugyanakkor távol,
mint a lélek is önmagától.

Felhő fehér arcára nézett,
lengett, lebbent, miként kísértet:
kedves nyíltság titokkal játszott,
s tavasz nárcisza kivirágzott.

Volt, hogy furcsán fekete kertben
kis kerek békét ...