Ünnep jön, megy. Az ünnep: látszat-élet.
Elnézem fényfoltozott köpenyének
lengését, és a gyermekkorból látom
felnőttjeit, akik kártyacsatákon
talán találtak gondjaikra enyhet.
Lehet, mégsem. Ám merengtet-melenget
a könny, a múlt, megannyi látszat-béke,
pohárkoccintás csengő menedéke..
..s a harcos szél már vitte is a csendet,
ablakkeret ...

Esik a hó, s ez sok szépet, csúnyát takar,
de vajon a lelkünk ,,hóesése mit takar\\\"?
.

Jöjj álom, szállj le szememre,
a rádiómból Mozart zenéje
andalít az éji csendben.
Vizsgálom gondolatom,
milyen volt a napom,
s közben lassan megnyugszom.
Jött álom, szállt szemere.
Rádiómból Mozart zenéje
simogat, babusgat csendben.

Hallgatom Heine sorait,
bölcsen magvas gondolatait.
,,Iszom\\\" Hine szép sorait.
Versei közöttünk ívelő híd.

Okít a szépre, okít a jóra,
gondolkodtat, tanít minden sora,
bölcsességre, bölcs szigorra,
int németes pontosságra.

Felhív józanságra,
tért nyit szívjóságra,
buzdít ...

Soha nem uralkodhatnak rajtunk a tárgyak!
Kizárólag mi lehetünk rajtuk az urak!
A gondolatot szolgálják, hisz ők az utak,
amelyen agyunk más emberbe áthat!

Bár könnyíthetik az életünket,
de megszerzésük végcélunk nem lehet!
Kellenek, hiszen szolgálnak minket,
és velünk együtt az életet!

Méltósággal zeng a dal, árad a zene!
A fürgén mozgó ujjakból száz is elkelne!
Egekben szárnyal a dallam, él a dal!
Játssza öreg, hallgatja fiatal!
Mindegy, ki játssza, csak egyetlen egy a fontos!
A billentyű gondolatot, szépet hordozzon
egyformán szólva oroszhoz, olaszhoz
tolmács nélkül az egész ...