Húsvét felé megy a táj. A magasban
siető kék, a felhő elmarad,
majd újra indul, hirtelen harangszó
kileng, lehull, mint annyi szívhez hajló,
halandó pillanat.
A tisztaság fáj, mivel télből jöttek
szeme homályhoz, sötéthez szokott,
s most barna, zöld rügyek mind fényben élnek,
s a vizek ajkán színezüst ígéret,
mely eddig ...
siető kék, a felhő elmarad,
majd újra indul, hirtelen harangszó
kileng, lehull, mint annyi szívhez hajló,
halandó pillanat.
A tisztaság fáj, mivel télből jöttek
szeme homályhoz, sötéthez szokott,
s most barna, zöld rügyek mind fényben élnek,
s a vizek ajkán színezüst ígéret,
mely eddig ...
Olvasták: 660
Az Ön versének a helye...
Nekem ne mondja senki,
hogy előttem járt már ember a holdon.
Ezer éve itt élek, és nem láttam sehol sem lábnyomot.
Járok a szürke porban, és csak sebeket látok, hatalmas kövek szaggatta sebeket.
Hol van, még mire meghalok… nagyon fiatal vagyok,
és végtelenül magányos.
Mikor eljön, az idő a por eltemet, egy színtelen domb leszek.
Egy ...
hogy előttem járt már ember a holdon.
Ezer éve itt élek, és nem láttam sehol sem lábnyomot.
Járok a szürke porban, és csak sebeket látok, hatalmas kövek szaggatta sebeket.
Hol van, még mire meghalok… nagyon fiatal vagyok,
és végtelenül magányos.
Mikor eljön, az idő a por eltemet, egy színtelen domb leszek.
Egy ...
Olvasták: 888
Burka lehullt,
s diószem itt,
issza őszi
csend cseppjeit,
s levélpárnán,
mely sárga-zöld,
szelíd barnán
rád szól, köszönt:
- Fent voltam én,
most lent vagyok.
Fent a csillag
most is ragyog,
mert magasban,
ott égi ág,
s nem leng, - az már
másik világ!
Érlelt a nyár,
az ősz elért,
sors-koppanást
rám ...
s diószem itt,
issza őszi
csend cseppjeit,
s levélpárnán,
mely sárga-zöld,
szelíd barnán
rád szól, köszönt:
- Fent voltam én,
most lent vagyok.
Fent a csillag
most is ragyog,
mert magasban,
ott égi ág,
s nem leng, - az már
másik világ!
Érlelt a nyár,
az ősz elért,
sors-koppanást
rám ...
Olvasták: 668
A végtelenbe ér a rezgő fény nyaláb
s az aranyhíd alámerülő gondolat,
a szikrázó bűvölet és varázs,
fürdőzik a ragyogásban, boldogan.
Míg végig sétál szemem a víz tükrén,a tündöklés útján,
elgondolkodok életem múltján.
Az idő , mint széltől sodort felleg, tovakúszik
s egy nap összeolvad ...
s az aranyhíd alámerülő gondolat,
a szikrázó bűvölet és varázs,
fürdőzik a ragyogásban, boldogan.
Míg végig sétál szemem a víz tükrén,a tündöklés útján,
elgondolkodok életem múltján.
Az idő , mint széltől sodort felleg, tovakúszik
s egy nap összeolvad ...
Olvasták: 770
Élet,
A cím Tiéd, - és a műalkotás is:
kis ág, kereszten, amit Tőled kaptam.
Ha nem haragszol: e jelképes Erdőt
tovább viszem, szívkereszt-gondolatban.
Sok erdőt láttam: ébredező erdőt, -
ködből kibújik, és álmosan ásít,
s erdőt, amelynek lombkoronás lelkén,
csendjén, arany tűz itt-ott kivirágzik.
Láttam erdőt ...
kis ág, kereszten, amit Tőled kaptam.
Ha nem haragszol: e jelképes Erdőt
tovább viszem, szívkereszt-gondolatban.
Sok erdőt láttam: ébredező erdőt, -
ködből kibújik, és álmosan ásít,
s erdőt, amelynek lombkoronás lelkén,
csendjén, arany tűz itt-ott kivirágzik.
Láttam erdőt ...
Olvasták: 594
Az őszinte szavak tompán koppannak.
Vajon termő lelki talajra hullanak?
Lesz-e dús lombú fa a költészetből?
Vagy hogy mi lesz majd ebből, majd csak eldől?
Lesz-e gyümölcsöt termő gondolat,
mely a szavakból lelkekre hat?
Van-e értelme a szép szavaknak?
Lesz-e haszna a bölcs
Vajon termő lelki talajra hullanak?
Lesz-e dús lombú fa a költészetből?
Vagy hogy mi lesz majd ebből, majd csak eldől?
Lesz-e gyümölcsöt termő gondolat,
mely a szavakból lelkekre hat?
Van-e értelme a szép szavaknak?
Lesz-e haszna a bölcs
Olvasták: 631
Élet,

