Ő rizem emlékét forró nyaraknak
S zívemben még élnek ragyogó képek
S zékesegyház felől sétáló népek
Z sibongva a főtér felé haladnak

E lmúlt a nyár a nap lágyabban ragyog
L elkemben mégis visszavágyok oda
I nt felém a bájos, száz meg száz csoda
S gondolatban ott, megint boldog vagyok.

V ...

Csendesen ébred a város, nap nem kél vele még fel.
Lámpa világít ránk, fénye mutatja utunk.
Hó felhő sziluettje vidáman játszik az éggel.
Szép emléket idéz, általa múltba jutunk.

Visszatekintő gondolatunkkal szárnyal a szellem.
Csípi az arcunk dér, képzeletünk melegít.
Nincs, ami jobban védene minket ily ...

Társ nélkül
feszület az arc
és minden gondolat
Golgota

töviskoszorús
fájdalom az út
és földre roggyant
a kereszt

Társ nélkül
minden perc temetés
és minden lépés
gyászmenet

mert bezár
- mint holtat
a koporsó -
az emlékezet

Elmúlik a boldogság, ami felemel,
Elmúlik a fájdalom, ami lever,
Elmúlik a kíváncsiság, ami hajt,
Elmúlik a félelem, ami visszatart.

Elmúlnak a vágyak, amiket érzel,
Elmúlnak az álmok, amiket képzelsz,
Elmúlnak az évek, amiket élsz,
Elmúlnak a gondolatok, amiket remélsz.

Elavulnak a tárgyak, ...

Művész vagyok,
írok,rajzolok,átjár a zene.
S nem harcolok,
csak alkot lelkem keze.

Üres az elmém,
nem tolonganak a gondolatok.
Tollamat emelném,
S már tudom, mit alkotok.

Álarcot nem húzok,
műveimben a világom közepe.
Feléd nyúlok,
bennem minden ember, bánata és öröme.

Nézek ...

Mikor a csöndnek súlya van,
súly alatt faggatom magam,
amikor minden elpihen
elárvult, néma éjjelen.

Bágyadt szemeim vallatom:
látnak mást kívül tárgyakon?
Van gazdag szín és forma már,
hol égig ér a fénysugár!

Lankadt lábam is kérdezem:
helyes út-e, melyen megyen?
Az út végén ragyog-e cél?
Fáradt vándorként ...