vogelweide

csitt szól
szívem és egyre int
szaporáz fürgén ver latinos ritmust
és forr bennem a gondolat,mint édes must
gondolat és szív mindig összetartoznak
és ha halnak,akkor mindketten halnak
de ha ...

Fénylőn kel fel a nap, pont úgy, mint kelt ezer éve:
\'Fénylik két szememért.\' - szólsz, s belenézve pislogsz.

Délben meglátod magad a tó tiszta tükrében:
Isten-képet látsz, szőrtelen állatot én.

Éjszaka lőn, a sötét égen csillag van ezernyi:
\'Mind csakis értem van.\' - szólsz majom, ó te hiú!

Egy nagy gödörben élek,
Földel már rég betemettek,
Lelkem szabadon kószál,
Szabadon a nagy világban.

Lassan megfulladok érzem,
Kis gödrömben melyben élek,
A Föld mellyel befedett az élet,
Mely levegőt tőlem elvett.

Szívem lassan, lassan porlik,
Eme gödörben, nagy magányomban élek,
És szívemnek hamvaiból,
Gyémántot ...

A Nap lassan belebukik az éjbe
és mindent befed az éj sötétsége.
Az utcán egyre hosszabbak az árnyak.
Odakint már kissé kevesebben járnak.

Könyvvel a kezemben ülök. A sarokban rádió szól.
A bölcs mondatokra a készülék zenével válaszol.
Íme, így illeszkedik az irodalomhoz a diszkrét dal
megtöltve a hangulatot ide illő

Olvasták: 666

Béke,