Igazán szép babaként jöttem
napvilágra, nemcsak anyám
dicsérte meg égszínkék szemem,
finom bőröm, helyes pofikám.

Szívesen emlékszem óvodás –
kori élményeimre (!), éltem
isteni szépségemmel, csodás
kisleánykák szívét nyertem el,

Iskolásfiúként azonban
már a szerelmüket is. Múltak
az évek, azt éreztem, ...

Nem Ő, - egy Óriás, aki akarhat,
vett kezébe kis semmi-forradalmat,

mely kihunyt volna, gyertyaként a szélben,
de így Fény lett, az Óriás kezében.

Az Óriás: Európai Álom.
Kis falvakban született, csillagvárón,

s városszéleken, hol bús ebek néztek
szemébe fáradt, tört-hátú szegénynek,

s hogy naggyá lett tanító ...

Fáradt keze könyvet dédelget.
Szemei isszák a betűrengeteget!
Szomjazza a tudást, a vágyja a szót
a bölcset, a jót, a vigasztalót.

Asztala mellé támasztva a botja.
Bicegő járásban azt támasztja.
Szemüvege némán kerül a tokba.
Fáradt keze a tokot bekkatintja.

Lassan feláll. Pihen, sétálgat egy kicsit.
A könyve témáján még ...

A világ jobbul. Ha múlt távlatokra
visszatekintesz, a reményt belopja
lelkedbe ez, mégis, e rossz jelenben
könnycsepp siet, szakadék-csendre cseppen,
majd vér kiált, a szív fájdalmát dobja
közönyben úszó arany csillagokra,
s ember-gépekben felhorkan az állat
ösztöne. Hol a Teremtő Varázslat?
Oltárok előtt hány sarlatán sámán
fest le ...

Boldogságot nem lehet

pénzért venni, végre egy

dolog, hol, tán a szegény

és gazdag egy nyelven beszél,



ámbár a pénzes ember,

bármikor jachtot vehet

s elhajózhat kedvére

a boldogság szigetére...





(Köszönettel tartozom D. L. R. –nek)

Ugatását a távolodó múltból
olykor hallom. Szerettem, s nem szerettem.
Öreg volt, később vén, akárcsak én most,
s érte-magamért könnycsepp a szememben.

Meghalhatott volna, mivel hogy léte
nem őrzött mást már, csupán üres házat,
de enni kapott, éldegélt a kertben,
s néha rekedten ugatott: - VIGYÁZAT!

Meghalhatott volna: az is ...