A világ jobbul. Ha múlt távlatokra
visszatekintesz, a reményt belopja
lelkedbe ez, mégis, e rossz jelenben
könnycsepp siet, szakadék-csendre cseppen,
majd vér kiált, a szív fájdalmát dobja
közönyben úszó arany csillagokra,
s ember-gépekben felhorkan az állat
ösztöne. Hol a Teremtő Varázslat?
Oltárok előtt hány sarlatán sámán
fest le ...

Boldogságot nem lehet

pénzért venni, végre egy

dolog, hol, tán a szegény

és gazdag egy nyelven beszél,



ámbár a pénzes ember,

bármikor jachtot vehet

s elhajózhat kedvére

a boldogság szigetére...





(Köszönettel tartozom D. L. R. –nek)

Ugatását a távolodó múltból
olykor hallom. Szerettem, s nem szerettem.
Öreg volt, később vén, akárcsak én most,
s érte-magamért könnycsepp a szememben.

Meghalhatott volna, mivel hogy léte
nem őrzött mást már, csupán üres házat,
de enni kapott, éldegélt a kertben,
s néha rekedten ugatott: - VIGYÁZAT!

Meghalhatott volna: az is ...

Meleg kikeleti esten
rímek szállnak a boltívek alatt.
Meleg kikeleti esten
szívemhez a versek utat találnak.

Gondolatok szállnak e verses esten.
Lelkünkre szépségükkel hatnak.
Gondolatok járnak e verses esten.
Létükkel sok szépet adnak.

Szálljatok rímek!
Tegyetek gazdagabbá ...

Voltam gondolat
melyből fogantam én,
Eldöntött életem
ingatag peremén,

Voltam gyermek
ki nem alkudott,
Majd bűnös
ki csak gonoszkodott,

Voltam okoskodó
még okos is talán,
Szertelen életem
hosszú vonalán.

Voltam dühös ifjú
harcias vagány,
Hazug önző ember
kit az élet meg talált,

Voltam ...

Állok a tejútnak csillag-koszorúja alatt
szemedbe tekintve azon tűnödöm, mi maradt
meg tovább lelkemben belőled ezen a holdas
sárgaréz éjjelen, mi az, miből elmém olvas.

Szótagolva betűzöm gondolatod sorait
mint fergeteg, áramol sok zajtalan mozaik
rakosgatom és ragasztgatom mind a helyére
szótlanul hallgassál velem, szívemnek ...