- Hölgyfa? Hímfa? - szóltam tréfásan hozzá.
A fényszitán átszűrt táj tiszta volt.
Ágrések között pici felhőholdak,
s arany napocskák nyája kóborolt.

A madárhangok megjöttek, leszálltak.
Vasárnap küldte délharang körét
időirányul új álommesémnek,
s katáng perdült meg: kék sziromkerék.

Megszoktam már: szívembe ...

Míg ballagok a Józsefhegyi úton,
eltűnődöm: miért hegy, mikor domb csak?
Hát, persze, ezt-azt átnevez az érdek,
s nem csupán dombot, - mennyi más fogalmat!
Tetszik nekem ez a kis félvad Éden,
különösen most, mert díszben a hársfa,
s lombruhájára halvány sárgát öntött,
s illatot lengő virágfiolája.
Kopóid jönnek, Ádám, jól ...

Borús az ég.
Jön az eső.
Hűvös a szél.
Erősödő.

Sok a hullám
lenn a tavon.
Hullámok hátán
vitorlás táncol.

A Balaton
fáradt szürke.
Asztalunkon
írok, ülve

a tavi tájban
elmerülve,
a tavi tájban
gyönyörködve.

Az idő javul.
Ezt ígérik.
Ez a vágyunk
eljut az ...

Esőtől ázott utcán sáros vizű tócsák terpeszkednek.
Barázdált tükreikben tömör felhők tompán tükröződnek.
A tó szürke, tarajos hullámai a partot verik.
A Balatonnak az erős szél által keltett dühét jelzik.

De a szél ereje és a Balaton haragja talán csökken.
A parti platánfák hajlonganak engedve az erős ...

Reggel a sötét felhők esőt hoztak.
A villámok ritmuskíséretet adtak.
Bogár kutyus a házunkba menekült
és távozott, amikor a vihar elült.

Délelőtt az égbolt kiderült,
s a napfény a tájon szétterült.
Újra meleg lett, mint volt korábban.
Versem írom egy kert hűvös zugában.

Ez a nap is éppen olyan, mint ...

A Végtelen leült velem egy nyárban,
leült, és máris ott játszott velem
fény-, s árnykockákból kirakott sakktáblán.
A kék körülvett: gyermek életem.

A Végtelen szólt: - Sakk! Akkor még halkan.
Később láttam: vér vörös színe ég
múlt-sakktáblákon, s haldokló virágok
szirmain bágyadt, könnycseppes mesék.

A mattot várom már, s ...