Esőcseppek hullanak az égből
Fényáradat világít meg valamit régről.
Mintha csak tegnap lett volna ,
hogy a lelkem érted harcolna.
Miattad azt érzem hogy ,
valami megfordult bennem.

El kell felejtenem téged!

Elérted, hogy a világom romba dőljön körülöttem!
El kell felejtenem téged ,
a puszta emléked is ...

Versben és eredeti, Bashó féle haikuban…

A búzamezők
Napjai már lejártak.
Pékek öröme.

*

Tűző napocska
Aranya kalászt érlelt.
Roppanó kenyér.

*

Boglyák glédában,
Nap még tüzes csókot oszt.
Árnyékban sincs hűs.

*

Bennem ég még tudat, hogy a nyár csók-gyújtó
Az árnyékba bújt estlepel meg ...

Éjjeli magányomban

Óceán habjai közt áramlik
fel és le, csalogatva a
partokon hevert kavicsok
szépre simított formáit.
Görgetve, majd magába szippantva
a könnyed, színes természetességet..
Hol milliónyi bugyborékok születnek..
újra és újjá.
Elragad a sós víz, mint könnyeknek teli kádja.
S álmaimban arcod látom..
Beszélsz hozzám, ...

Az eltávoző nyár sűrű búcsúkönnyei csillannak a tájon.
Elgondolkodom. Lehetséges, hogy az ősz üzenete ez? Nem tudom.
A sötétszürke színű töömör felhők az eget teljesen befedik.
Minden komor, későősznek megfelelő, bár az eső most nem esik.

Kertünkben a virágok még pompáznak.
Lehet, hogy a javulő időben ...

Már késő
Irgalmad nem kell
eleven tűz vagy
bennem ami éget
mint a fizetetlen adósság
mint a szégyen

Azért még mindig
Borral, kenyérrel várlak
Megáldalak,
nem gyalázlak
Nem is könyörgöm érted
nem hittél nekem
nem lettem vétek

Az volt a szép
ami elmaradt
pedig megtörténhetett
volna ,
Borral, kenyérrel ...

Felhők vannak fenn az égen,
fehérségek az ég kékjében.
Fehér habok az égi tengeren.
Szelíd, puha árnyak e szép kékségben.

Messziről jöttek, s tovább mennek.
Alattuk változnak a vidékek.
Tájak, tárgyak és földrészek felett
szelek hatására folyton mennek,

s ha megállva beszürkülnek
vizüket adják a szomjas földnek.
Ember, állat, ...