Hópihe had halálba átszalad.
Ablakon elmosódott pillanat.
Vízből hó lesz, hóból víz, olvadó
világ, ingó, bizonytalan való.

Fehér, szürke. A hegy félig sötét.
Elfáradtan süllyedő völgybe lép.
El-elbukik, de mégsem vallja be, -
finom ködben szemérmes élete.

Köd megmutat ezt-azt, s mindjárt befed.
Mozdulatlan sírokban ...

Petőfi még.. A szalmalángos ég szállt..
S költői álom volt csak Júliája?
..de életét egy Csillag gyorsította,
s befejezte Isten-áldotta dárda.

Ez így Egész. Költő végül mit ér el,
akármilyen nagyság, - akár Petőfi?
Kinek zsoldjában manapság a székely?
..de, akkor még, Bem tudott vele győzni.

A Divatlap? Az úri hölgy ...

Szeretettel várunk,
Szeretettel várjuk,
Szeretettel vártuk.
Vártuk a szerelmet ,
Vártuk a szerelmünk,
Vártuk a szerelmes napokat,
A szerelmes dalokat.
Dalokat melyet a szerelem költ,
Nem, nem csak költ.
Elpusztít , lerombol ,
Később felépít, összerak.
Szerelem , te várva várt pillanat,
Keserű vagy és édes.
A legédesebb , a ...

Eső áztatja az őszi tájat.
Vízcseppek tarkítják a fákat,
cseppennek le a levelekről,
a rengeteg kerti növényről.

Szürke felhők teszi komorrá a tájat.
Napnak fénye a környéket nem simogatja.
Megint esik, újra és újra csendesen esik.
Az egész környék némaságba csendesedik.

A tócsák itt-ott szürkén ...

Az esők gyakran oly furcsa világok!
Perdül-fordul a nyári záporok
rímkopogása, a hirtelen jött tócsák
felszínén arany csillagtánc ragyog.

Máskor esőből tűnődő világ lesz.
Az ember be-, éhes csiga kibú.
Bádogcsatorna fújja ki az orrát,
s hegedűhúrról légbe száll a ...

Írtam róla egyszer, elbűvölt léte,
a gyönyörű szín, szívdobbantó lila.
Bábel Tornya, de ezernyelvűségét
megérti, kinek átjut álmaiba.

Most újra látom. Zöld, s arany felett áll,
és itt-ott belőle egész kis liget.
Szálló lilája zeng kéknek, fehérnek,
s a felhő megáll, és visszainteget.

Augusztus susog: van, vagy nincsen Isten, -
ő ...