Lobban az ég és
reszket az ág,
szirmait csukja
nyíló virág!

Pók a hálóját
fonja amott,
két, három szálat
összefogott.

Alant a csúcsos
kis csigaház,
spirális, erős
mészhéj a váz.

Azúrra vált most,
sötét az ég,
könnyes a felhő,
reszket a lég.

Szürkés ezüstben
lobban a ...

Ha minden ablak a Dunára nyílna,
Ha minden csövi borotválva,nyírva...
Ha minden csecsemő nevetne, nem sírna,
Ha minden orgona egyszerre kinyílna,
Ha minden gonosz lemenne sírba,
Ha minden eső örömkönnyet sírna,
Ha minden megváltozna,
Ha minden megújulna,
Új ruhát öltene:
Talán a Jóisten
Minket, ...

Esik az eső! Nedves a táj.
Szürke a világ és csupa sár!
Jó lenne, ha már vége lenne,
és egyelőre tovább nem esne.

Hogyha esik, miért esik, ha nem, akkor miért nem?
Vajon ki tud választ adni erre, a sok miértre?
Az én válaszom e kérdésekre csak egy lehet:
kergesse el már a szél a szürkülő fellegeket!

A mosoly az arcomon,
Már rég megfagyott
A boldogság számlája
Nekem, túl drága volt.

Hisz van bolond ember,
Ki megbízik másban,
Ki azt hiszi, jól van így,
De szívében más van.

Néhány meg elhiszi,
Hogy elmúlik egyszer,
De később majd rájön,
Ettől lesz ember.

De mért kell hogy élő,
Ezt így élje ...

A víz életet ad, egy golyó mégis többet ér,
Itt a földön úgyis mindegy, az ember meddig él.
Tán hiszed, később élhetsz, s a vér csak testiség,
Folyjon hát el mindenki, az egész emberiség.

Később talán elhiszed, az egész csak mese,
Rájössz majd, hogy mennyit ér, egy ember élete.
Tán megérted, hogy egyszeri, és nagyszerű a lét,
És ...

Volt egyszer egy asszony,
Kinek ereje, kitartása tömérdek volt.
Reggeltől-estig robotolt,
A szíve testében erősen dobogott.

Szerelmét szerette, jellemét finoman nevelgette
S egyre szülte neki a gyermekeket.
Nem vette észre, hogy a nagy a hajtásban
Valahol-valamikor mélységesen elveszett.

S a lelkek egyre jobban ...