Rejtett vágy: mosolyt nézni arcodon,
amint ébredsz sértetlen hajnalon,
együtt látni egyazon színeket,
csend szüretjén érezni testedet,
megtört álmodat csókkal folytatni,
esti hangodat újra hallani,
óvni féltőn, akár a viharban,
s mint megmentőd tartani karomban,
fájdalmadra lenni gyógyító ...

Elrejtett érzelmek, halványodó, múló boldog képek,
Ez leszek én is hisz sokan elrejtenek.
Lassan halványodom s már sokak tudatában sem élek.
Gondjaimra megértést s számra csókot kérek.

Apró eszekben tévutak sokasága fon fátylat.
S a fátyol mögött nemhogy másra, magukra sem találnak.
Te mire hallgatnál, neked mit diktál a józan ...

Két éve megváltozhatott volna életem,
De a sopánkodás nem változtat az éveken.
Mégis milyen más lenne , vele együtt lehetnék,
S kezem kezébe összefonva tehetném.

Miért, miért magamban mindig ezt kiáltom?
Ha kell érted a tízpróbát ezerszer kiállom!
Szürke a flaszter és szürke az élet.
Ezt színezi az égbolt mert ő kék ...

Most mit is tudnék írni?: Károly, költő sosem volt.
Furcsa napokat élek, hol semmi sem ragyog minden holt.
Egy élet gyötört ember, szemébe nézni mindig féltem,
Mégis megtettem és rökönyödve láttam, ott volt Isten.

S mégis itt állok jó távol tőletek egy réten,
Gyönge falusi legényke, ki semmit sem ért éppen.
Gúnyolják és tiporják gyönge ...

Sötét éjszakában lépteim zúzzák darabokra a csendet,
S én az összetört szilánkok tengerén lépkedek tovább.
Egyre nehezebben haladok, a köd a hideg padkára ránt..
Érzem bordáim roppanását a padka peremén.
A fájdalom láncol a földhöz, tudom rossz úton járok én.

Megpillantok egy lépcsőt ahonnan csak fakón ...

Szürke lepelbe burkolódzik a táj,
Lassan rátelepszik az alkonyat.
A madarak befejezik röptüket,
Sietve megkeresik fészküket.
Borzongok, ahogy a szürkeség
Vastag takaróját ráborítja a tájra.
Nesztelenül közeleg a csend, parancsára
elcsitulnak a nappal hangjai.
Nyomában lábujjhegyen jön az este, ...