Lesznek még könnyező éjszakáimon
ölelő, izmot ernyesztő álmaim?
Lesz még a fekete csendben nyugalom
ami elfedi őrjítő vágyaim?

Mikor jön már fátyolfényű hajnalom?
Mikor hullanak le tűz csillagaim?
Mikor nem üvöltöm többé: Akarom!
Mikor fúlnak csendbe végleg ...

Egy decemberi napon-
e napnak estéjén,
Elindult valami,
melytől megváltozott minden,
mit addig hittem én.

Reményt kaptam,
melytől sokat vártam,
Nem akartam elengedni,
hisz örültem,hogy rátaláltam.

Teltek a napok,hónapok-évek,
s én boldog voltam,
mert hittem a mesében!
De ahogy az mindig lenni szokott,
jött a csúf ...

Az igazi zene lelkünkben szól,
szebbé tesz, mert elvarázsol.
Dallamai bennünk hatnak,
örömteli szépséget adnak!

S ha egyszer elcsendesül végül a zene,
akkor is bennünk él a múzsák üzenete!
Mert a muzsika, a dallam örökké él
és a művészetről varázslatos nyelvén mesél!

A lehelet megremeg,
himbálódzik az ág,
szél süvít az út felett.

Méregszag tölti be az éjjelt,
port kavaró csend, mély és bús.
Kongó üresség.

Tekintetek tűnnek fel a ködben.
Egy remegő hang,
egy elhalványult íz.
Ölelés, hangok délibábjai.
Rettentő feleslegesség.

Nem tudom mit akarsz,
De remélem te érted,
Szeretsz s félsz egyszerre.
Szeretlek, de nem félek,
Mert tudom a hajnallal újra útra kélek.

Nem akarlak feledni
Csak ha muszáj elengedni,
S kezem kezed elereszti.
Eddig én is féltem,
De ennek már vége.

Szeretnéd megpróbálni
Ha én is akarnám,
Akarom és akarlak ...

Mint i-ről a pont,
kenyérből a kovász,
néma vonatból a kerékzakatolás,
mint éjből a hold,
hajnalból a pára,
kiszáradt meder zúgó folyamárja,
mint napból a fény,
bánatból a sóhaj,
ima a templomból,
kérésből az óhaj,
mint szívből a vér,
virágról a szirom,
férfi karjából a mindent bíró izom,
mint rétről a ...