Kiégve

Nap mint nap, újra és újra látom, amint az emberek,
egymással szemben mily kíméletlen kegyetlenek.
Nap mint nap hallgatom, mások fájó siralmát,
nyerem el egy újabb lélek hűséges bizalmát.

Megkeseredett sorsukat naponta kell látnom,
naponta át kell élnem, biztatón melléjük állnom.
De mi történik akkor ha már nincs mit ...

Hideg sínek között...

Hideg sínek közt egyedül fekszem,
a szürke éj lassan reám telepszik,
értelmet nyer minden eddigi tettem,
súlya lassan fáradt vállamra fekszik.

A holnapból ma, a mából tegnap,
a tegnap lassan régmúlttá válik,
hirtelen egy kínzó érzés megcsap,
egy fél emberöltő semmivé válik.

Harminc év nyomtalan ...

Postás

Szakadt zöld táskáján az idő már nyomot hagyott,
járja végtelenbe húzódó utcáink üres jégbe fagyott,
rideg, magányos útját a sűrűn hulló hó lassan elfedte,
egy ember sem jött szembe, mióta munkáját elkezdte.

Legnagyobb ellensége a fagy mi a vidéket most uralja,
mi körbefon lassan mindent körötte, felé azt ...

Nem jön a hajnal

Nem jön a hajnal, vár még az ébredés,
fekszem megfáradt arccal, nélküled oly nehéz.
Nem jön a hajnal, kínoz egy álom,
várom, hogy egy angyal, újra rám találjon.

Hosszú még az éjjel, végét hiába várom,
őrült szenvedéllyel, újra elnyom egy álom.
Bár nyitott szemmel mégis álmodom, elveszett boldogság ...

Világvége után...

Álmodtam egy helyről hol az álmaink múlnak,
hol nincs jelentősége már a múltnak.
Ahol mindig fagyos szelek fújnak,
hol a fák levelei örökre lehullnak.

Sűrű koszorúval fedik be az utat,
elfedik lépteim, mely visszafelé mutat.
Itt ragadtam hol az idő végtelen,
rabságba kerültem eme helyen, eltévedtem.

Holt ...

Néha

Néha úgy érzem még mindig fogod kezem,
a lenyugvó nap fényében sétálsz velem,
egy tóparton kézen fogva halkan csendesen,
szerelmet vallasz fülembe kedvesen.

Néha úgy érzem egy rideg magányos éjjelen,
hogy még ég benned az érzelem,
beszélek hozzád halkan megkérdezem:
Szeretsz-e még engem ...