Írtam már neked sok sok levelet,
mindig csak vártam hátha jön rá felelet.
Mindig csak várni, hogy jöjjön egy üzenet,
aggódni érted. Vajon mi lehet veled?

De csak néma csend, oly hallgatag,
választ várok s közben szívem megszakad.
Egyre csak írom üzeneteim egy számomra feledhetetlen lánynak,
de ...

Néztem ahogyan alszol, csend volt mind nesztelen,
néztem ahogyan felkelsz, néztem minden reggelen.
Melletted virrasztottam át minden éjjelem,
titokban őriztem álmodat csendesen.

Őrangyalként lebegtem feletted ,vigyázva nehogy észrevedd,
hogy rég elment szerelmed még mindig itt ...

Elmém még a magasban jár
Testem már meg-megáll
Szemem a távolt fürkészi
Nem jellemző rám a számadás.

Mégis kerülget egy látomás.

Becserkész óhatatlan,
s rámtelepszik múlhatatlan.

Gondolatom bolyong a semmi tengerében
Zászlóm kibontva, rajta a kalózjel
Szabadságot hirdet?
Megkopva verdes a szélben
Ki ...

\'Belépett az ajtón. Mintha nem is otthon lenne. A ház, mely régen zengett a gyerekek őszinte, gondtalan nevetésétől, most csendes. Az otthon, amelyet egykor átitatott a szeretet melege, most hideg, és fagyos.
Semmi sem maradt. Csak egy kacaj, egy mosoly, néhány vidám nap. Emlékek, melyek az idő megállíthatatlan múlásával ...

Szürkén, nyirkosan, nyúlósan megkörnyékez,
a csendes ebéd után jön és telepszik rád,
nem mond semmit, nem kérdez,
rádborul mint egy dohos, esőáztatta kabát.

Felemelnéd a kezed hogy tegyél valamit,
az óra mutatójának feszítenéd vállad,
hogy enyhülni segítsd az idő kínjait,
de kezed, elméd, szíved a ...

Csak feküdtünk kint a kertben néztük, ahogyan a hajnali nap megfesti a felhők hasát,
csendben élveztük az ébredező természet reggeli zaját, a madarak megnyugtató dalát.
Haragoszöld harmatos fűben hanyatt dőlve néztünk fel a mély tengerkék végtelen égre,
lassan kúszó kusza bárányfelhők egyvelegét próbáltuk ...