Kedvesemmel egy csendes parkban sétálva

megpillantottunk egy összeölelkező,

hevesen csókolózó fiút és egy lányt.

A párom átkarolt, sőt, egy ...

A temető néma csendjétől,
A könnyektől ázott szemekből
Megdermedt arcok sokasága
Vetül egy apa koporsó falára.

Fiatal könnycseppek áztatják
Koporsónak fényes arcát.
S a fájdalmas jajszó kiáltását
Csak az emlékek támogatják.

Együtt töltött évek szépsége,
A család kitartó ...

Csordogál a kis patak, hűvös íze
ott bugyog ki az ős kövek között,
szilárd szülőföldem otthonából.
A napfény csillámai arcára vetülnek,
s csobogása magasan hallszik,
zúg a fenyves erdő zajában.
Versenyt űz a hangja a madarak
visításán, s az erdő lágy dallamán.
A patak erőre kap, terjeszkedik.
Boldogan táncát járja a sziklás ...

Némán nézem a zöldellő magas fákat.
Bennük lélekorgona hangja zendül.
A szép csend mindent gyönyörrel áthat.
A fák orgonája nekem szól egyedül.

Kicsi lányom, Emese egyik reggel

váratlanul elém toppant és morcos

hangon megkérdezte: - Megfigyeltelek

apuci, te minden reggel elosonsz


itthonról, gyanús vagy nekem, őszintén

áruld el, hová mész ily korán? Mosolyt

csalt az ...

Bár lenne egy bánat-láda,
oda zárnánk ami fájna...
gyömöszölnénk egy kupacba,
mint szellemet a palackba
füstté válna csendesen,
- ahogy azt én képzelem -
a sok fájó félelem.

Kívánságfa hogyha lenne,
ágán szeretet teremne...
minden kőben, víz cseppjében,
levegőben, fény ...