Volt nyarakat viszek olykor magammal
új nyáron át, s egy kertre gondolok.
A kártyázók körülülték az asztalt
(szívszorító: már mindegyik halott).
Engem főleg a lapok érdekeltek
kezükben, akkor: rajtuk mi a kép?
Makk alsó, felső, tök ász, király, dáma..
Megcsodáltam kis életek hitét, -
de elhúzódtam tőle. Mire vágytam?
Messzeségre, melyben ...

Színpompás, forró nyár van. Szinte hét ágra süt a Nap!
Előttem a tóparti úton egy kis zöld gyík átszaladt,
azaz csak szaladt volna, ha tőlem meg nem ijedt volna.
- Kis gyíkocska! Ne félj tőlem! Téged én nem bántalak!

Rám meredt. Úgy tett, mintha engem értett volna,
majd egy gyors mozdulattal tűnt el a bozótban.
Utamat jobb érzéssel szívemben ...

Ennek a csendes utcának árnyas fái alatt
terem agyamban mindég rengeteg gondolat.
Más azt mondja, hogy itt valójában semmi sincsen.
Az Iglói utcában a természet van szép csendben.

Ahol a természet van, ott van minden!
Üresség legfeljebb csak lélekben lehet!
Engem nem vonz a nagyváros ...

Íme a hajnali zenés
gyönyörű szépséges ébredés.
Fák ághárfáin szél játszik
hajnaltól egészen másnap hajnalig.

A napsugár lágy színt ad e dalnak,
az egész balatoni tájnak.
A kacsák adják a dobkíséretet
ennek a gyönyörű zenének.

A nádasban most csend van.
A békák most hallgatnak.
Reggel ...

Esőtől ázott utcán sáros vizű tócsák terpeszkednek.
Barázdált tükreikben tömör felhők tompán tükröződnek.
A tó szürke, tarajos hullámai a partot verik.
A Balatonnak az erős szél által keltett dühét jelzik.

De a szél ereje és a Balaton haragja talán csökken.
A parti platánfák hajlonganak engedve az erős szélnek.
Az Iglói utca hatalmas ...

Tudod, aki kell, az az erejével,
és a gyengeségeivel együtt kell.
Tudod, aki kell, átölelve
érdesen simuló karjaival kell.
Egy létezéssel, összeforrt lélegzettel,
háborúval és békével,
minden hibájával és terhével,
az eszével és a szívével, kell.

Az örökkévalóságig hallható,
bódult állapotba ringató,
dallamos hang, ...