Csöpp világok, párolgó tavaszkertek
esők után, ha nap sétál, melenget
földet, s hirtelen újra ott a kék ég
sugárlétráin ereszkedő szépség!
Elénk ugrik tréfásan-hiún sárga.
Dalpirost dúdol tulipán virága.
Hangya elfut, mint menekülő ember
(ami űzi, - rokon a félelemmel?),
s bár hazája csak érzések hazája,
jobb volna-e, ha tudásra ...

Madarak íve, amit röptük rajzol,
s hoz vissza olykor elmúlt pillanatból,
vagy víz gömböcske, mit volt öröm, bánat
fényesít, de már csupán önmagának..

Eltűnődöm: a sok-sok apró részlet
mint fedi el a szemnek az Egészet
kis életekből.. és létezik-e Élet,
s mond-e róla maradandó meséket
Idő, amely nem lesz önmaga foglya,
s a ...

A madarak víg nótája csendül,
a békák brekegése zendül.
A madárcsicsergés elhallik
a szomszéd zöldülő nádasig.
A békáktól a víz nagyot csobban.
Sikló les rájuk a zsombékban.
Hattyú úszik lassan a vízen.
Viharfelhők gyűlnek az égen.

Kék altatta a kéklő szemeket.
Jöttek ismerős ismeretlenek:

élénk arany pontok árnyék alól,
rigófüttyök ujjongtak valahol,

csőr kopogtatott málló kérgű fát, -
majd csendé lett erdőszéli világ,

de rét feletti felhőn ottmaradt
hóláng fehér, felzengő pillanat.

Gyönyörűt ígért délutáni ...

Tulipán lobban -
sárga pillanat.
Kis kertek zöld szívéből
mi marad? Mi marad?

Tulipán lobban -
piros pillanat.
Sok volt-szívdobbanásból
mi maradt? Mi maradt?

Tulipán lobban -
virágos a fény.
Kutya ásít. Kis kertben
madárhangos remény.

Tulipán lobban -
új láng, bíztató?
Falevél korhad. Füst száll.
Mit ér, mit ér a ...

Csendesen értem révbe,

leereszkedtem végre

a szakadék mélyére,

ott ráleltem az élet



kincseire, hol éppen

térdre roskadtam. Régen

vágyódtam rá, elvégre

éltem már, s mily érdekes,



pont abban a barlangban

rejlett, ahová féltem

belépni. Lett ...