Ott hagytam arcom belepréselt nyomát,
s elrejtette akkor a diszkrét homály,
majd szemedből csillanó csepp gördült,
ajkad mégsem sírásra görbült.
Az ölelés ritmusos ringása rajzolt rózsát,
és az éj illatosította a csendet, a kíméletlenül múló órát.

Szél barázdálja a tavat,
Nap vet rá szép fénysugarakat.
Gomolyfelhők fenn az égen
nézik magukat a tó tükrében.

A nyugodt tájon most még csend van, semmi sem mozdul.
A távolban hirtelen egy harang megkondul.
A tavon a szép ősznek meghitt nyugalma árad.
Ez jellemzi most e velencei-tavi tájat.

Halász ...

Fénytündérek táncolnak a vízen,
majd eltűnnek e szépségtengerben.
A nádasoknak komor zöld tömbje
csendben nyúlik be e tájszépségbe.

A Nap az égről hőjét bőszen szórja
a békésen szélesen nyújtózó tóra.
De a tó miért is nyugtalankodna?
Ezt fejezi ki minden egyes fodra.

Ezek kavarognak szüntelen az ...

Lassan terül szét az alkonynak köpenye
a fokozatosan szürkülő vidékre,
majd mindent befed a rongyolódó szövete
és eluralkodik az alkony békéje.

A témák sűrűn, gyorsan cserélődnek.
A kapuban csendesen beszélgetnek.
Az alkonyból lassan-lassan este lesz.
A társalgásnak most már véget vetnek

és lassacskán ...

Délibáb rezzen, mozdul a por,
tikkad a szomjas gesztenyesor;
száraz a fűszál, rőt a határ,
ma még a Nap is parázson jár.

Kornyad a fáknak csüngő ága,
illan a szellő, nincs maradása.
Moccan egy bogár, koppan a csend,
forró a páncél most odabent.

Ballag az este, nincs levegő,
szárad a tócsa, ...

Eltünedeznek lassan a fények
a lányok a régi barátok
Visszafogottabb az élet
Össze gömbölyödnek az álmok

Megfakulnak az örömök az esték
Mint napon színes plakátok
Félhomályban moccan az idő
Egy friss hajnalra várok

Újra töltöm a poharam
Eltűnt a tűz belőle
Messze űznek a vágyaim
Nem emelnek égi mezőkre

Sodrok még ...