Ha távol tavasz télbe jön:
szikrás szőnyeg hógyönyörön,
varázsszőnyeg, mely szállni kész,
lángot gyújtó szépség, merész.

Olykor egy vers is épp ilyen,
hirtelen tájként, szívemen.
A csend csengőket szerteszór,
s felébredt hó dalol, dalol..

Lehet, nem lesz több tavaszom,
de most a hódalt ...

Találkoztam idegennel, ki állította,
Én még nem éltem.
Megkérdeztem barátomat, ő úgy véli, élek-e még
De ő nem látott meg.

Lefeküdtem ágyamra s államig húztam a hűs, közömbös lepelt
Mely gyáván ringat s befed, de idegen nem hitte el.
Nekem barátaim a lepkék,
Ha néhanapján berepülnek az ablakon át.
A párnám mintáit úgy ismerem, mint a ...

Erőt adsz, mikor fáradok,
erőt, mikor gondjaimban
szavaim ártatlanok,
erőd bennem csillagként vetül,
fényed elmémben testesül.
Jóságod egekből származó,
lelkedből lelkembe áradó.
Erőd lángoló, féltő, alkotó,
nyugalmas rendedből, adó.
Erőt adsz, ha felkel a nap,
erőt, mikor végül magára hagy.
Erő a szavad, erő a tested,
erőből ...

Esti mese szépsége
hozzon örömöt az éjbe,
hasson a Te szívedre,
Gizi, Mari, Misike!

Alszik minden rendben, csendben,
babák a polcon a szekrényben,
a kisvasút a parketten
vár álomba merülten.

De lassan oszlik a sötét, jön a fény!
A Nap ott van már az égnek szélén.
Az éjszakát a hajnal színezi ...

Hópihék lassan szállnak a légben.
Buksi kutyus nézegeti csendben.
Megpróbálja azokat bekapni,
de a szájában kezdenek olvadni.

Elmélkedik. Mi ennek az oka?
Félrevonul lassan egy sarokba,
Onnan csodálja a havazást
nem találva ennél jobb szórakozást.

Halász István
Rózsavölgy, 2015. november 28.

Sebzett világban torzulnak az arcok,
egymást követik az eszeveszett harcok,
megdermedt szívekben már nem nő szelíd virág,
ó, mondd Isten: mivé lett a világ?

Fakuló érzelmek, csendből kitörő zajok
az ember a fájdalmaktól vacog.
De te ki ha olvasol ígérd meg nekem:
legalább te nem gyötröd majd azokat kit ...