....Ébredés az álom....

...reggel mikor felébredek keresem az álmom...
...de bármerre is nézek...sehol nem találom...
...szemembe könny szökik...fáj ez a valóság...
...nem láthatom többé tudom...ez az igazság...
...gyönyörű álom volt...nem fogom soha feledni...
...eszembe juttatta...hogy tudtam még szeretni...
...könnyeim letörölve...lassan ...

Utáld a romákat,
gyűlöld a zsidókat,
s közben imádd Istent, -
szereti a jókat!

"Ne lopj!" - szól az Írás..
Kövesd a még jobbat:
nézz el, elnézően,
mikor, ott fent, lopnak!

Hirdesd, csoda Éden
volt egykor e tájon:
angyalok őrizte
Nagy-Magyarországon!

Nem volt akkor koldus,
nem voltak szegények, -
s mint perdültek ...

Ha távol tavasz télbe jön:
szikrás szőnyeg hógyönyörön,
varázsszőnyeg, mely szállni kész,
lángot gyújtó szépség, merész.

Olykor egy vers is épp ilyen,
hirtelen tájként, szívemen.
A csend csengőket szerteszór,
s felébredt hó dalol, dalol..

Lehet, nem lesz több tavaszom,
de most a hódalt ...

Erőt adsz, mikor fáradok,
erőt, mikor gondjaimban
szavaim ártatlanok,
erőd bennem csillagként vetül,
fényed elmémben testesül.
Jóságod egekből származó,
lelkedből lelkembe áradó.
Erőd lángoló, féltő, alkotó,
nyugalmas rendedből, adó.
Erőt adsz, ha felkel a nap,
erőt, mikor végül magára hagy.
Erő a szavad, erő a tested,
erőből ...

Esti mese szépsége
hozzon örömöt az éjbe,
hasson a Te szívedre,
Gizi, Mari, Misike!

Alszik minden rendben, csendben,
babák a polcon a szekrényben,
a kisvasút a parketten
vár álomba merülten.

De lassan oszlik a sötét, jön a fény!
A Nap ott van már az égnek szélén.
Az éjszakát a hajnal színezi ...

Hópihék lassan szállnak a légben.
Buksi kutyus nézegeti csendben.
Megpróbálja azokat bekapni,
de a szájában kezdenek olvadni.

Elmélkedik. Mi ennek az oka?
Félrevonul lassan egy sarokba,
Onnan csodálja a havazást
nem találva ennél jobb szórakozást.

Halász István
Rózsavölgy, 2015. november 28.