A messzeség
kék lángtükör.
Égő tűzkard
árnyékot öl.

Belenyugvó
a nyári táj,
bármi múlik,
akármi fáj.

Csend-híd alatt
vízcsík siet,
villant ezüst
pikkelyeket.

Mezőn virág,
s virágmező,
elszunnyadó,
felébredő,

s légben forog
álmos kerék:
bogár viszi
pici ...

A zöld gyíkról egy fénydal
olykor oly jó, ha van!
Szépséget kér az álom,
boldog, boldogtalan.

A csúcson, szürke sziklán
arany bogárszem ég,
csáp mozdul, s végtelenben
kék lángú messzeség.

A zöld gyík múltba villan.
Ívelő csend-hídon
életem nemsokára
szintén, így gyanítom,

de rólam ...

A két kutyád néztem, kedves Barátom,
s életünket e pazarló világon, -
együtt, s erdőt, urat játszó parasztot,
vissza sem köszönt, undort így fakasztott,
de előbb jött, és Te már meg sem láttad
hányadékát e polgári világnak..

Persze, jobb is van nála: ott a néne,
kutyája volt érzelem-menedéke,
de már meghalt (mármint bájos ...

A béke csendes.
Háborúnak nincs zaja.
Élet és halál
körforgása nem más, mint
a harmónia.

Virág velem együtt lépegetett.
A vadzab kalászfület hegyezett.
Zöld gyíkmanó surrant álomba át,
s fehér bölcsőt ringatott kék világ.

Fehér bölcsőben fények gyermeke!
Jó volna hinni: az élet mese,
minket mesél a madárszárnyas ég,
míg közelhez hajol át messzeség..

Ösvény sietett. Eltűnik a nyom
volt életekről, habár ...

A tavon a szél hullámokkal játszik.
A tó vize lágyan fodrozódik.
Pákozdnak obeliszkje idelátszik.
A Velencei-tó lassan ébredezik.

A tavaszi Nap lágyan simogatja a tájat,
a túlsó parti házakat és nádasokat.
A kéklő égen fehér bárányfelhők vannak
és adják hangulatát e kora tavaszi napnak.

Mindenhol

Olvasták: 503

Élet,