A som már felpiroslott,
de vörössé nem érett.
A hegyoldalról néztem
kis falut, messzeséget.

A szívem talán mindig
képzelt faluját várta, -
ó, sok városban élő
mosolygós naivsága!

Igen, tudom, naivság
hívogat, csodaszépen,
ha erdő, rét, hegy, síkság
a táj nagy tenyerében,

mikor tavasz virágzik,
s ha nyárban ...

Már tombol a nyár
villognak a fények a tavon
delelőre jár
kékjével csábít a Balaton.
Csacska habokon
ezernyi színnel játszik a nap
szellő fodrozón
tovább is libbenti néhanap.
Gyors vitorlások
fehér foltként szántják a vizet
bősz madárrajok
ott fent hasítják a kék eget.
A parti fűzek
árnyékot, enyhülést nyújtanak
alájuk ...

Mikor minden a feje tetejére áll,
s hullik szét körötted minden..
A kétségbeesés s könnyeiden át,
úgy érzed erőd sincsen.

Rejtett kincseid ásd elő!!
Nem látva vak. Te, ki vagy..
Élet bohócát jól fenéken ragadni,
majd csendben ringasd magad.

Felfordult világ közt,
az ezernyi megpróbáltatás..
De ...

Az első beszívott lélegzet.
Ahogy születik a gyermek.
Egy félelemmel teli
világba, s amint tüdejét
nyitja tágra majd kit elér
egy hang, eszmélt illat..
S a mell, mi őt óvva,
meg nyugva bezárja.

A zsenge fűszál...
Melyet harmat táplál.
S az erőt adó napfény,
biztos földtakaró.
Ám a sok közül is egy,
az igaz..mely élni,
és ...

A fű szára sárga volt, ám kalásza
fehér aranyat villantott a tájra,
s át-átvillantott nyáron túli ősznek,
egy másik fénynek, közös ismerősnek.

A rét felett szitakötők vadásztak,
s a táj tükröt álmodott önmagának,
álomtükröt, melybe szépsége nézhet,
s melyben ujjongó, gyönyörű igézet.

Fehér arany villant, s nagy, kék ...

A messzeség
kék lángtükör.
Égő tűzkard
árnyékot öl.

Belenyugvó
a nyári táj,
bármi múlik,
akármi fáj.

Csend-híd alatt
vízcsík siet,
villant ezüst
pikkelyeket.

Mezőn virág,
s virágmező,
elszunnyadó,
felébredő,

s légben forog
álmos kerék:
bogár viszi
pici ...