Avagy az öregség filozófiája…

Fázósan ülök, fogam is összekoccan,
Révedek. Szemezek a semmivel hosszan.
Hallom, mások nem is ismerik a semmit.
Értem, de én meg miért? Csak? A mindenit…

Ma tettem: telefonáltam, szervezkedtem,
De nagy elutasítás lett osztályrészem.
Egyre jobban látom, bennem van a hiba,
Tán’ korcs vagyok, mint egy törött ...

Filozofálok a saját árnyékomról…

Igen nagy felfedezést tettem, nem vagyok már egyedül,
Mindenhol velem van az árnyákom, tőlem nem menekül.
Jön velem mindenhová, de nem tudom, hogy minek?!
Van-e olyan ember, akinek nincsen? De kinek?

Van nekem árnyékom napsütésben,
Van a közvilágítás fényében…
És van temetői gyertyafényben.

Van, ...

Viharban a vízióm is viharos…

Viharos éjszakán, égzengésben, csöndes számadással,
Bűneinket üldöznénk, összefogva a lombhullással…

Súlyos, fekete felhők alatt fekete varjak közelednek,
Engem hagytak el… most, magányomba tömegesen megjelennek…

A halál, izzó peremén, életbe lehelhetsz még
Már eltűnt valóságod felé, ha félelmed ...

Az állatvilágról, eredeti Baso féle stílusban írta a tanka csokrot a szerzőpáros…

Rabló fekete
Csend, elvesz éberséget.
Őrkutya alszik.
Lustán szunnyad a nyár is,
Múlik az éber fázis.
*
Este, tehén bőg,
Várja, hogy jól megfejjék.
Abrakoltatás.
A holdsarló dagadt mell,
Nem fáj, már csorog a ...

Végre esik a csendes eső,
a szomjazó földnek jól eső.
A rögök szinte örülnek
a megjött jótékony víznek.

A fák, növények felélednek,
szinte teljesen újjáélednek.
Egészen más színe lett a kertnek.
A leveleken vízcseppek fénylenek.

Szükség volt az esőre. Nagyon kellett.
Örülni kell minden egyes ...

Versben és európai stílusú haikuban…

A magas égen
Szikrázva süt, napocska!
Alkony közeleg.
*
Már az álmaim sem az enyémek,
A semmiben vésznek, elenyésznek.
Ezzel minek rontsam meg életem,
Ha jól látom, már ez lett a fékem.
*
Csend, nyikorogva
Beáll saját helyére.
Beesteledett.

Budapest. ...